7. rész

Sötét van. Ismét a félelmet keltő szobában vagyok. Álmodok. Ezt csak álmodhatom! Minden újra fog játszódni? Nem tudok mozogni. Miért kell ennek megtörténnie ismét? Mi a jelentősége ennek? Egyáltalán jelent valamit? Remélem nem. Fény jelenik meg előttem. Kinyílt az ajtó. De meglepetésemre két alak lép be rajta. Arcukat nem látom tisztán. Felakarok ébredni! Közelednek, ismét egy késsel. A szív is a helyén lóg. Ez Taehyung és... Kim Jongin!! Mi ez az EGÉSZ?
-Segítsen valaki!- kiabálok, de nem hallatszik.
-Shh...- tette ujját leragasztott számra Tae.
-Már régóta kereslek.-mondta a férfi mosolyogva. Megijedtem, ezek szerint tegnap mégsem képzelődtem?
Egy pillanat alatt vágott rajtam egyet. Azonnal sikítozásban törtem ki, de csak belülről hallatszott. Miért nem ébredek már fel? Oldalra pillantottam. Egy lány feküdt mellettem. Halott volt. Mellkasán éktelenkedett egy nagy lyuk. Hiányzott a szíve. Hirtelen eltűnt Taehyung és a férfi is. Anyám arcát láttam magam előtt. Azt suttogta:
-Segíts!-
Kipattantak szemeim. Mi volt ez az egész? Ki volt az a lány? Mi van velem? Órámra pillantottam: 6:54. Már inkább nem alszom vissza. Felöltöztem, rendbe raktam magam, és lementem a nappaliba. Apu már ott ült a kanapén és a reggeli híreket nézte. Úgy döntöttem csatlakozok hozzá, így leültem mellé a kanapéra. Éppen a vezető hírt mutatták. Hogy micsoda?
-Ma reggel találtak rá holtan a 16 éves lányra egy sikátorban. Úgy tűnik, hogy megkínozták, valamint egyes belső szerve nem volt a helyén, például a szíve sem.- hallattszódott a sokkoló hír a nő szájából.
-Ez most komoly?- kérdeztem felháborodva.
-Úgy tűnik...- mondta apu is lesokkolva. - Figyelj kicsim, én nem szeretnék köntörfalazni, szóval világosan megmondom, hogy este sehova nem mehetsz el nélkülünk, vagy a barátaid nélkül.- figyelmeztetett komoly tekintettel.
-Megértem... de tudok vigyázni magamra.- nyugtattam meg egy kicsit.
Ezzel a hírrel az egész napom el lett szúrva.
Elindultam, kint egy ideges Taehyung-al futottam össze.
-Szia SuMin! Hallottad a híreket?- kérdezte frusztráltan.
-Szia! Igen sajnos. És megint álmodtam. Benne volt az a lány is. Vagyis azt hiszem ő volt az.És most nem csak te voltál a gyilkos, hanem az a részeg Kim Jongin is arról a partiról. Nem értem ezt az egészet!- törtem ki hirtelen.
-Én sem, de ne aggódj minden rendben lesz. Apukám már dolgozik az ügyön.-nézett a szemembe biztatóan.

Bent a suliban elmeséltem Eunbi-nek és Jungkook-nak a mai álmom is.
-Azt mondtad Kim Jongin?- kérdezte összezavarodva barátnőm.
-I...igen, azon a bulin találkoztam vele.- mondtam halkan.
-De hát ő a nagybátyám, apa testvére!- kiáltott fel hirtelen. -Hogy lehetett benne az álmodban?- kérdezte aggódó arccal. Mind értetlenül néztünk rá.
-Mm...mi? Tényleg? Nem tudom, azt hiszem valami köze lehet ahhoz, hogy tegnap láttam az utcánkban este.
-Ő is ott lakik...-mondta egyszerűen.- Ezért láthattad.
-Éé... és ő gyakran részeg?- kérdeztem lefelé bámulva.
-Háát a családban nem sokan szoktak inni, de igen, ő elég gyakran az.- mondta elgondolkodva.
Nem gondoltam volna, hogy ez a fura alak EunBi rokona. De sajnos ettől nem lettem sokkal okosabb.

Tesi óra közepén, egy harmadikos srác odaszaladt hozzám:
-Őő...Izéé... te vagy Baek SuMin igaz?- kérdezte zavartan.
 -Igen, én vagyok.- helyeseltem.
- Dr. Byun hívat az orvosiba, valami általános vizsgálatról volt szó... azt hiszem.- Meglepődtem. EunBi mondta, hogy menjek nyugodtan, úgyhogy elindultam. Kicsit félénken kopogtattam be az orvosi ajtaján.
-Jöjjön be!- hallattszódott bentről a kedves hang.
-Jó napot!- köszöntem félénken.
-Ne aggódjon- mosolygott rám.- Ez csak egy általános vizsgálat lesz. Mivel maga nem esett túl az év eleji vizsgálaton- magyarázta. Bólintottam. -Kérem, vegye le felsőjét és álljon oda!- mutatott egy fura mérleghez. Egy kicsit megszeppentem, nagyon szégyenlős vagyok mások előtt, de ő még is csak egy orvos. Úgy tettem ahogy kérte. Megmérte a magasságom, aztán a pulzusomat is.
-Nos, ne ijedjen meg, most vért veszek magától.- értetlenül néztem rá. Egy suli orvos tényleg csinálhat ilyet? Félve felé nyújtottam a karom. Beleszúrta a tűt, majd mikor megtelt, finoman húzta kifelé.
-Rendben ezzel megvagyunk, egyébként hogy van a lába?- kérdezte kedvesen.
-Jobban- feleltem röviden.
-Most már nyugodtan visszaöltözhet, végeztünk.- mosolygott. Felöltöztem, majd visszamentem a tesi órára. Mivel nem tesizhettem még, csak néztem a többieket a lelátóról. Vajon miért kellett vért venni? Tudtommal ilyen nem szokott lenni, az előző sulimban sem volt ilyen. Mondjuk az Kínában volt, szóval lehetséges, hogy itt ez megszokott. Gondolkodásomból a lihegő EunBi zökkentett ki:
-Na mi volt?- kérdezte.
-Hát megmért, meg vett vért is.- mire barátnőm szeme elkerekedett.
-Vért? Minek?-kérdezte érdeklődően.
-Nem tudom... nem mondta.- feleltem.
-Háát ez fura.Viszont figyi! Nem lenne kedved délután átjönni hozzánk? Vigyázni kéne a beteg húgomra, mert anyuék elmennek otthonról. És akkor mesélhetnék a tegnapi randiról is.- mosolygott kedvesen.
-Rendben! Nem is mondtad, hogy van egy húgod...- gondolkodtam el.
-Pedig van, és nagyon rossz, na majd meglátod.- kacsintott aranyosan, aztán visszafutott a többiekhez.

Mikor kicsengettek az utolsó óráról, még egy kicsit kint beszélgettünk a suli előtt négyesben.
-Szóval tartotok egy csajos délutánt?- kérdezte mosolyogva Jungkook.
-Ahamm- bólintottunk egyszerre EunBi-vel. Még egy darabig így csevegtünk, aztán Jungkook elindult haza. Taehyung meg félre hívott.
-SuMin beszélhetünk?- kérdezte komolyan.
-Igen persze, miről?- érdeklődtem, míg barátnőm várt a buszmegállóban. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Apu hívott.
-Pillanat ezt fel kell vennem.- mutattam a telefonomat Tae-nek ,aki csak bólintott.
-Szia apa, miért hívsz?- kérdeztem.
-Kicsim, a kórházban vagyok, anyád karambolozott. Most hozták be a mentősök, stabil az állapota, de nem fest valami jól. Ide kell jönnöd.- mondta halkan, és komolyan. Lesokkolt a hír. Taehyung-ra pillantottam, aggódva pásztázta ideges arcomat.
-Mi történt?- kérdezte, már ő is idegesen.
-Anyát kórházba szállították.- mondtam a semmibe bámulva, kifejezéstelen tekintettel.

6. rész

Az autóban ülve egyre unalmasabbá vált ez az egész, melegem volt, és valami hülye szám ment a rádióban. Gondolataimba feledkezve hamar eltelt az út, így anyu szólt hátra:
-Megérkeztünk, kiszállhatsz kicsim.- mosolygott. Óvatosan kitápászkodtam az autóból, kicsit sem elegánsan. A parti a főnök házában volt megtartva, valószínűleg megakarta mutatni, hogy mennyire gazdag. Egy óriási kertbe léptünk be, ami gyönyörűen ki volt világítva. Egy szökőkút állt a járda mellett, ami csöndben csobogott. Halk zene szólt bentről, követtük a hangokat, apuék elől, mi meg hátul Tae-val. Belülről a ház sokkal nagyobbnak tűnt, és hatalmas márvány szobrok díszítették a nappalit. Az emberek beszélgettek egymással csoportosulva. Apuék odavezettek minket a főnökhöz és feleségéhez. Természetesen megjegyezték, hogy mekkorát nőttem és hogy még mindig milyen szép vagyok. Egy év alatt nem hiszem, hogy olyan nagyot nőttem volna.
-Ő a fiúd SuMin?- kérdezte a főnök felesége kedvesen.
-Nem, csak az osztálytársam!- vágtam rá egyből, miközben kezemet ráztam magam előtt.
-Ó, és most akkor nincs barátod?- kérdezték együtt.
-Nem, nincs.- mondtam egy állmosollyal. Annyira utálom az ilyen kínos beszélgetéseket.
-Ne haragudjanak, de elmennék a mellékhelyiségbe, merre van a mosdó?- kérdeztem kínosan a házigazdáktól.
-Annál a szobornál balra.- mosolygott apu főnöke. Én meg lassan elindultam az említett helyiség felé. Egy fiatal úr megállított.
- Oh, hölgyem maga nagyon csinosan néz ki!- mosolygott perverzen.
-Öö... Izé köszönöm!- mondtam majd próbáltam kikerülni ezt a fura alakot.
- Jaj de faragatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. Kim Jongin! Maga is a cégnél dolgozik?-kérdezte kezét nyújtva felém.
-Baek SuMin. Nem az apám miatt vagyok most itt.- mondtam halkan, majd kezet ráztam vele. Ő erre közelebb jött hozzám, érezni lehetett rajta az alkohol szagot. Undorodom az ilyen emberektől. Megfogta a derekamat, majd elhúzott egy szoba felé.
- Táncolhatna velem...- mondta perverzen. Megfogta kezeimet, én pedig meg próbáltam elmenni onnan, de nem engedett kezeim szorításából.
-Talán majd máskor...Most pedig engedjen el vagy...- mondtam volna tovább de valaki megelőzött és kivette kezeimet a piás férfi kezeiből.
- Talán inkább soha!- mondta Tae mérgesen. Rám nézett, majd elhúzott onnan.
- Hé! Nem kéne csak úgy ráncigálni. Nem vagyok rongybaba.- mondtam felháborodva.
-Vissza vihetlek ahhoz az alakhoz, ha szeretnéd...- mondta komolyan, szemeimbe nézve.
-N...Nem!- csúszott ki a számon.- Köszönöm!- mondtam halkan.
- Jobban kellett volna figyelnem rád...- mondta még mindig olyan komolysággal.- Nem akarom, hogy valami bajod essen.- magyarázta csöndesen, miközben kivezetett a kertbe.
- Meg tudom védeni magam...
- Veszem észre. Talán ha nem lettem volna ott, már lehet, hogy egy ágyon lennél az az őrült fazon alatt.- gondolkodott el, aztán rám nézett, látta rajtam, hogy meglepődtem szavai hallatán, és valószínűleg tudta, hogy ez nekem rosszul esik.- Bocsi! Nem komolyan gondoltam, csak tudod... Jobban oda kéne figyelned.-szegezte rám ismét tekintetét. Észrevettem, hogy egy alak közeledik felénk, Tae-re néztem, háta mögé mutattam. Hátrafordult, majd akkorát csattant a férfi ökle Tae arcán, hogy felrepedt a szája.
-Hogy merted elvenni a barátnőmet?-kérdezte az az idióta, teljesen öntudatlan állapotban.
-Nem a barátnőd, te részeg állat!- ordítozott a fiú.
-Tae! Inkább menjünk haza... Vérzik az arcod.- mondtam, hirtelen szájára kapta a kezét. Bólintott egyet, majd ki indultunk a kertből. Azt írtam anyuéknak, hogy rosszul lettem, és Tae hazavitt, ne aggódjanak értem, csak már nem bírtam maradni. (Természetesen ez nem igaz, de azt nem mondhattam nekik, hogy Tae összekapott valakivel, mert mindkettőnket kinyírtak volna.) Taxit hívtunk, lediktáltam a címet, majd hazaérve kifizettem az összeget a sofőrnek. Bekísértem Tae-t hozzánk, és gyorsan elővettem az elsősegély dobozt a konyha szekrényből. Bekentem a sebet betadinnal, majd leragasztottam azt.
-Köszi!- nézett rám megenyhülve.
- Ne haragudj, hogy miattam bajba kerültél.- pillantottam a sebére.
-Nincs gond. Kiderült, hogy mindketten ilyen szerencsétlenek vagyunk.- nevetett.
-Viszont apa egyből ráfog jönni, hogy bevertek nekem.- mondta még mindig nevetve.
-Oh... Izé akkor leszedjem?- kérdeztem egy kicsit idegesen.
-Nem kell köszi! Legalább az öltönyömnek nem lett baja.- simította meg ruházatát. Mire felnevettem.
-Viszont én most megyek. Jobb lesz előbb túl esni a rendőri hegyi beszéden.- mosolygott aranyosan majd kilépett.
-Most már vigyázz magadra!- kacsintott, mire elmosolyodtam.
-Rendben szia!- integettem neki, majd bementem. Gyorsan eltettem az elsősegély ládát, aztán megnéztem a telefonom. EunBi üzenetet küldött:
-Azt hiszem járunk!:)-  vissza írtam neki, hogy holnap beszéljünk, aztán felmentem lezuhanyozni. A bokám sajgott a fájdalomtól, így mikor végeztem bekötöttem. Lentről kopogást hallottam. Gyorsan felöltöztem, majd lementem ajtót nyitni. Kinyitottam, de senki nem volt ott. Lehet, hogy rosszul hallottam. Rá egy két percre, anyuék hazajöttek.
-Jól vagy kicsim?-kérdezte anyu mikor bejöttek.
- Igen, már jobban vagyok.- erőltettem magamra egy hamis mosolyt. Apu rosszalló pillantásokat vetett felem amiket nem tudtam mire vélni. Valószínűleg megint, rosszra gondol, és félre érti a helyzetet.
-És ti hogy éreztétek magatokat?- kérdeztem, mintha érdekelne a dolog.
-Egész jól. Remélem, hogy tetszett a főnök feleségének az ajándékunk!- kacsintott apára anyu. Nem tudom miről volt szó, de nem is nagyon érdekelt. Felmentem a szobámba, nagyon meleg volt, így kinyitottam az ablakot. Az ablakon kinézve észrevettem egy férfit, az utcán állt. Az a férfi volt a partiról. Ez most komoly? Hogy kerül ide? Engem nézett, ahogy az ablakon bámultam kifelé. Azonnal becsuktam az ablakot, és behúztam a függönyt. Elővettem a telefonom és ráírtam Tae-re.
-Tae!!! Itt van!- írtam le gyorsan és röviden.
-Mi?? Ki van ott?- olvastam a szavakat.
-Nézz ki az ablakon!- ahogy leírtam egyből az ablakhoz léptem és elhúztam a függönyt. Taehyung már az ablakon bámult ki és engem nézett értetlenül. Mutogattam le az utcára, de már sehol nem láttam a férfit. Kinyitottam az ablakot, jeleztem Tae-nek, hogy ő is nyissa ki. A két ablak olyan 5 méter távolságra volt, így egy kicsit finoman, de át kiabáltam neki.
-Itt volt az a részeg férfi aki megütött.- kiabáltam idegesen.
-Biztos, csak képzelődtél! Hogy jött volna ide? Követett minket?- kérdezte komolytalanul.
-Nem tudom... Lehet.- mondtam egy kicsit megijedve. Erre ő csak legyintett egyet. Becsuktam az ablakot, és elhúztam a függönyt. Kicsit később újra kikukkantottam az ablakon, most sem volt ott. Lehet, hogy tényleg képzelődöm. Át pillantottam a szomszéd ablakba ahol még nem volt behúzva a függöny, és a lámpa fénynél tisztán láttam a háttal álló fiút aki pont akkor vette le felsőjét. Ezt nem hiszem már el! Mindig ablakban öltözködik? Szívesen néztem volna tovább, de nem illik leskelődni, így gyorsan ágyba bújtam. Egy csomó kérdés fogalmazódott meg bennem a mai napról. Tényleg képzelődtem volna?

5. rész

Mikor felébredtem csak résnyire nyitottam pilláim, egy sötét helyen voltam. Egy szobában ahol egy ágyon feküdtem. A tegnapi törölköző volt rajtam. Megkötözve hevertem a kicsit sem kényelmes bútoron, nem bírtam megmozdulni. Egy hang sem jött ki a számon, pedig segítségért kiabáltam. A plafonról egy papírszív lógott, ami vérzett. Az ágyra csöppentek a vércseppek. Ez az egész olyan ismerős volt. Majd hirtelen beugrott, ez volt a filmben, egy lányt elrabolnak, majd megkínoznak, és a szívét darabokra szaggatják, akárcsak egy papírszívet. Nagyon megijedtem, szabadulni akartam, de izgalomtól túlfűtött testem továbbra sem moccant. A kötelek szorítottak. Egy kis fény jelent meg előttem, egy ajtó nyílt ki. Valaki belépett rajta, homályos körvonalait láttam csupán, és közeledett hozzám. Az arcát nem tudtam azonosítani rendesen, egy magasabb férfi volt. Sikítoztam, de nem hallatszott. A szám le volt ragasztva. Hirtelen a szemeimben könnyek jelentek meg. Féltem, nem tudtam mi fog történni. Az alak egy kést emelt testem felé, majd így szólt:
-Azt hiszed nem ismerlek?- hajolt arcomba ijesztően. Lassan lehúzta a törölközőmet. Csak a fejemet ráztam zavarodottan.
-Pedig nagyon is jól ismerlek- egy újabb fény jelent meg valahonnan, majd megláttam arcát... Taehyung volt az. Hangosan nevetett, majd a kést végig húzta az immáron csupasz hasamon. Összeszorítottam szemeim, sírtam, zokogtam a fájdalomtól és a félelemtől. Mikor újra kinyitottam a szemem, a szobámban voltam egyedül, rápillantottam a hasamra, de a vágás nyoma meg sem látszott. Álmodtam! Ezt az egészet csak álmodtam!- könnyekben törtem ki, mert nem tudtam, hogy mi volt ez és hogy miért. Az egész olyan valódinak tűnt. Lassan visszafeküdtem, szipogva csuktam le szemhéjaimat, majd félve aludtam vissza.
-SuMin! SuMin!- halottam anya hangját. Nem mertem kinyitni a szemem.
-Kicsim elfogsz késni! Kelj fel!- éreztem meg kezét oldalamon. Lassan felültem, majd még lassabban kinyitottam a szememet. Anyu arcát láttam a reggeli napsugárban megvilágítva, aki egy enyhe mosolyt küldött felém, majd kiment a szobámból. Elkészülve ballagtam le a konyhába, mivel időm már nem volt rá így csomagoltam magamnak reggelit, és elindultam a suliba. Gyorsabban próbáltam sétálni. Egy kicsit megijesztett a környék bár reggel volt, az álom meg mindig tisztán égett a fejemben. Egy kéz fogta meg a vállamat, mire akkorát ugrottam előre, hogy a táskámat is elejtettem. Természetesen Taehyung volt az. Félve néztem rá, ahogy elém guggolt és segített felszedni a cuccaimat.
-Jó reggelt!- mosolygott kedvesen, a reggeli nap gyönyörűen világította be arcát.
-Ohm neked is! És koszi!- kaptam el a táskámat hirtelen tőle, majd gyorsan elindultam.
-Mi a baj? Egy kicsit meglepettnek tűnsz.- tűnődött az előbbi viselkedésemen.
-Talán nem kéne csak úgy rám ijesztened!- vágtam rá.
-Bocsii! Naa miért vagy ilyen harapós kedvedben?- kérdezte figyelmesen.
-Ne haragudj... Csak tudod az almomban...- próbáltam mesélni, de ahogy ránéztem arcizmai megmerevedtek, és eszembe jutott minden. Elszörnyedve néztem magam elé.
-Mi történt?? Mi a baj?- valószínűleg meglátta az előbújó könnyeimet.
-Az álmomban elraboltál, egy sötét szobában voltam megkötözve, és nem bírtam segítséget kérni. Olyan félelmetes volt.-fakadtam ki- És az egész olyan volt mint a horror filmben tegnap! Ijesztő voltál, felvágtad a csupasz hasam és nem tudtam semmit tenni.-borultam Tae vállára.
-Héé... Ez csak egy álom! Tudd hogy én soha nem tennék ilyet.- simogatta meg egy kicsit a hátamat, aztán finoman eltolt magától.
-Talán mégsem kellett volna horrort nézni...- mosolygott egyetértően, és a pulcsija ujjával letörölte a könnyeimet.
-Talán... Megkérdezhettétek volna, hogy mit nézzünk.- húztam én is mosolyra a számat, de ez a mosoly nem volt igazi. Az álom olyan valós volt, és olyan félelmetes. Viszont legbelül tudtam, hogy az igazi Tae tényleg nem tenne ilyet.

Lassan megérkeztünk a suliba, ahol az udvaron egyből kiszúrtam a bámészkodó barátnőmet. Odamentünk hozzá, mire ő egyből letámadott:
- Miért nem vetted fel a telódat? -kérdezte az ő telefonjára mutogatva.
-Jajj! Ne haragudj! Tegnap nagyon hamar elaludtam és a telefonom is le volt némítva, valószínűleg nem ébredtem fel rá.-mondtam komolyan, de a hangomon hallatszódott a szomorúság.
-Mi történt?- pásztázta aggodó szemeivel EunBi az arcomat.- Tae mi történt?- kérdezte a mellettem állótól.
-Velem álmodott- mondta kuncogva, mire én oldalba löktem. -Izéé... a tegnapi filmről, amiben én voltam a gonosz gyilkos.- mondta szomorúan.
-És ennyire megrémített??- kérdezte a lány.
-Nem tudtam semmit tenni, majd felvágta a hasamat!- mutogattam a "gyilkosra".
-De az csak egy alom volt!- mentegetőzött Tae.- álmodhatnál szépeket is velem.- kacsintgatott, mire EunBi -vel egyszerre nevettünk fel.
- Ilyen lehetetlen lenne?- kérdezte elgondolkodva.
-Inkább ne gondolkozz ezen.- szóltam rá.- Menjünk be! Mindjárt becsöngetnek-mutattam a suli faliórájára.
Gyorsan besiettünk az első órára, ami természetesen matek volt.

Reggeli szünetben EunBi-vel leültünk egy asztalhoz az ebédlőben, majd gyorsan rákérdeztem a fiúk jelenléte nélkül, a tegnap történtekre.
-Háát... Az úgy volt, hogy elmondta, hogy már egy ideje tetszem neki, és az, hogy most jöttél te Tae-val és velem az oldaladon, megkönnyítette a dolgát. A buszmegállónál állva én is elmondtam, hogy mit érzek iránta, mire megcsókolt. Annyira boldog voltam! Aztán ma reggel is beszéltünk, és megkérdezte, hogy járunk-e? Mire én azt feleltem, ha elmegyünk egy igazi randira akkor igen. Ő meg: ez nem akadály. Így ma este elmegyünk egy étterembe.- ujjongott EunBi.
-Úristen!! Tényleg??- aztán elgondolkodtam. - Pont ma este?- kérdeztem finoman.
-Igen, miért?- nézett rám érdeklődve.
-Háát..tudod... Anya tegnap közölte velem, hogy el kell menjek velük egy flancos buliba, ahova semmi kedvem sincs menni, de azt mondta, hogy elvihetem a barátaimat is.-magyaráztam el a dolgot.
-Ohh, ha tegnap szóltál volna... Akkor tuti elmehettünk volna Jungkook-kal.- szomorodott el.- De így viheted Tae-t!- derült fel hirtelen pont mikor az említett, meghozta Rómeót.
- Hova vihetsz engem?- kérdezte mosolyogva a fiú, miközben helyet foglaltak az asztalnál.
-... Egy elit szülinapi bulira... - a fiú szeme felcsillant- Dee... Még gondolkozom rajta...- motyogtam magam előtt.
- Naa! Ne már!! Talán így elfelejthetnéd az álmodat!- utalt arra a borzalomra.
- Milyen álom?- kapta fel hirtelen a fejét Jungkook.
-Majd elmesélem.- vágta rá Tae.
-Jut eszembe!- nézett rám EunBi.-Van mar ruhád?-kérdezte csillogó szemekkel, én azt hittem valami fontosabb lesz.
-Nincs, még nincs.-gondolkodtam el.
-Akkor menjünk el suli után ruhát venni neked, mert nekem is kéne még valami...- tűnődött el.
-Őő.. Okés.- egyeztem bele.
-Akkor mehetek veled?- kérdezte Tae.
-Ha jó leszel... - rántottam meg a vállam.
-Oké! Az leszek!- mosolygott vidáman.
-Akkor ma, suli után elviszlek egy jó helyre! - mondta izgatottan EunBi.
-Én is mehetek?- tette fel kezet Tae, mintha épp az iskola padban lenne.
-Felőlem..., de úgy is unni fogod.- vágtam rá.

Órák után EunBi, Tae és én elmentünk abba az üzletbe, amit EunBi ajánlott, és a sok ruha közül a lány gyorsan kikapott vagy harmat, (mintha mar századjára járna itt) kezembe adta azokat, és belökött az egyik öltözőfülkébe. Az első két ruha borzalmasan állt, de a harmadik nagyon megtetszett magamon.

Kimentem, hogy megmutassam a többieknek:
-Nagyon jól néz ki! Ezt kell megvenned!- tapsolgatott barátnőm Tae mellett aki egy szót sem szólt, csak alaposan végigmért.

Visszamentem a fülkébe, és levettem a ruhát. Egy kicsit elgondolkodtatott az előbbi kép ami ott virított előttem ... Talán csak nem tetszett neki. De mindegy nekem tetszik és meg is veszem! EunBi is kinézett magának egy cipőt, majd gyorsan beálltunk a sorba, hogy kifizessük a dolgokat. EunBi elköszönt tőlünk, hazament, hogy készülődjön a randijára. Mi is elindultunk hazafelé. Az út közben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Nem tudom mi ütött belé. Majd a házunk előtt megkérdeztem:
-Ugye meg átöltözöl?- utaltam az elegáns kinézetre...
-Jaa... Igen mindjárt jövök.- mondta csöndben, majd hazaszaladt.

Otthon anyuék mar felöltözve vártak rám. Gyorsan felvettem a ruhát, majd elgondolkodtam, hogy milyen cipőt is vegyek fel hozzá...
-Kicsim! Vedd fel ezt!- nyújtott elém anya egy pár fehér magassarkút.
-Oh ... Oké.- egy kicsit morcosan néztem a cipőre, mert még mindig fájt a lábam, de csak ez illett a ruhához, úgyhogy felvettem. Kissé lassacskán ugyan de elindultunk a bejárat felé. Apu egy kicsit közel hajolt hozzám:
- Nagyon csinos vagy!- mondta büszkén mosolyogva. Csak megvontam a vállam, majd kimentünk az autóhoz. Taehyung a kerítésnek támaszkodva állt, öltönyben. Hűha! Azt nem gondoltam volna, hogy így kifog öltözni... De azért meg kell hogy mondjam, jól állt neki. Üdvözölte szüleimet, majd beszálltunk az autóba és elindultunk a helyszínre.
A hátsó ülésen ültem Tae mellett, aki egy pillanatra közelebb hajolt hozzám:
- Egyébként nagyon jól áll!- súgta a fülembe, majd kacsintott egyet. Ez a fura érzés hirtelen, kicsit kirázott.
-K...köszi.- suttogtam elpirulva, majd tovább figyeltem az elhaladó házakat, az immár sötét utcában. Valamiért egyre csak az álomra tudtam gondolni... Arra , hogy mi van ha ez megtörténik? Mi van ha épp ma?

4. rész

A busz egészen elvitt minket a belvározsba, leszálltunk az egyik megállóban (nem ismertem a helyet) majd onnan sétáltunk tovább a bevásárlóközpontba. EunBi magabiztosan járta az utcákat, míg én csak mellette ballagtam. 10 perc séta után megérkeztünk a plázába, majd fel kellett mennünk a második emeletre ahol a mozi van. Nagyon sok ember volt így délután. A büfé előtti ülőhelyeknél megpillantottam a fiúkat, miközben falták a pattogatott kukoricát. Na szép! Oda mentünk hozzájuk, és leültünk a másik két székre. Észrevettem ahogy Jungkook szépen megnézte barátnőmet. Nem csodálom nagyon csinos volt. Erre csak elmosolyodtam.
-Mi az?- kérdezte mosolyogva Taehyung.
-Semmi-vigyorogtam tovább- Egyébként, milyen filmet nézünk? Beálljunk a sorba a jegyekért?- kérdeztem.
-Már megvettük a jegyeket. A papírszívet nézzük.- mondta egyszerűen a velem szemben ülő fiú.
-Vá..várj. Az horror film nem?- néztem rá nagy szemekkel.
-Az.-nevetett Jungkook.
-De..de mi EunBi-vel akartunk eljönni először! És én nem szeretem a horrort!- törtem ki.
-Nyugi.-fogta meg kezem az említett lány.-Nem lehet olyan rossz.- nézett rám egy kicsit furán, mire rájöttem, neki mindegy, csak Jungkook-kal legyen. Szomorkásan bólintottam, majd vettem egy marékkal a popcorn-ból.
-Ha így haladunk elfog fogyni!- kiáltott fel Tae.
-Héé! Miért nem vettetek meg? -néztem rá.-Mindegy, beállok a büfébe. EunBi gyere mondd, hogy mit vegyek!-húztam fel barátnőmet aki a széken olvadozott.
-O...oké.-állt fel gyorsan, majd beálltunk a sorba.
-Legyen egy nagy popcorn! Meg egy közepes üdítő!-mutogatott a lány.
-Rendben, nekem is lesz egy közepes üdítő.- mosolyogtam az pénztárosra. Megkaptuk a kaját, majd visszamentünk a fiúkhoz.
-Lassan indulhatunk be!- ujjongott Tae. Mire én csak duzzogva elindultam utánuk a bejárat fele. Követtük őket a legfelső sorba. Középtájt foglaltunk helyet. Jungkook az egyik szélén mellette EunBi, mellette én, és a másik szélén Tae. Meg a filmes reklámokat vetítették. A Két fiú izgatottan kezdtek el falni a popcornt mikor elhalványultak a fények. Ezzel csak egy gondom volt. Mivel ők már megették a sajátjukat a miénkből ettek. Mar egy kicsit megelégeltem, hogy mar nyolcadjára nyúlt át ellőttem Tae, az EunBi ölében lévő dobozba.
-Nekünk is hagyjatok!- suttogtam a mellettem ülő fiúnak.
-Inkább figyeld a filmet!-szolt rám mire csak megforgattam szemeimet. Nem nagyon érdekelt ez a film. Megmondom őszintén szívesebben ültem volna itt EunBi-vel egy romantikus filmen. De nem! Köszönhető Tae-nek, aki most is itt rágcsál a fülembe. Rápillantottam a másik oldalamon ülőkre. Jungkook ugyan a filmet nézte de néha meg akadt a szeme EunBi lábain. Egy mosollyal nyugtáztam a jelenetet. Mire Taehyung szólt hozzám:
Mégis mit mosolyogsz, most fogják elrabolni a csajt!- suttogta.
- Honnan veszed, hogy mosolyogtam? Egyébként meg nincs sok közöd hozzá.- vágtam oda kicsit sem valami kedvesen.
-Nyugi!- viccesen meg veregette a vállam amit nem tudtam mire vélni. Értetlenül néztem rá. Majd belenéztem a filmbe. Pont ott tartott, hogy egy csajt megakarnak kínozni. Elég undorító, nem tudom, hogy lehet ilyet nézni. A filmet nézve a kólámért nyúltam... volna, oda kaptam a tekintetem, nem volt ott. Tae szürcsölgette vidáman.
-Héé! Az az enyém!- szóltam rá kicsit hangosabban, mire az előttem ülő alak hátrafordult és ránk szólt, hogy maradjunk már csendben. EunBi-ék is ránk néztek.
-Olyanok vagytok mint a gyerekek.- nevetett barátnőm.
-De hat... Bele ivott az üdítőmbe!- mutogattam a bűnösre.
-Mert megszomjaztam. Minket nem is kérdeztél meg, hogy mit kérünk.- nézett szomorúan.
-Ti meg meg se kérdeztétek hogy mit nézzünk!- néztem rá mérgesen.
-Igaz.- gondolkodott el, majd felnevetett.
-Hallod! Maradjatok mar csöndbe! Kifognak küldeni titeket...- szólt ránk Jungkook.
Én csak duzzogva néztem tovább a filmet, most már szomjasan.
-Attól még ihatsz, nem vagyok fertőző.- mosolygott kedvesen.
-Kössz nem, már így is kisajátítottad magadnak.- néztem a félig üres pohárra.
-Hát jóó. -mondta, majd tovább nézte a filmet. Mar a vége felé járt, mikor magamba feledkezve, beleittam az üdítőbe. Mire feleszméltem Tae csak mosolygott. Én meg gyorsan átadtam neki az üveget. És nagyot néztem, mert egyszerűen csak megitta az egészet utánam. Hogy bírja?! Gusztustalan! EunBi-re pillantottam akinek a válla felett egy kar foglalt helyet. Jungkook csak kacsintott egyet felém, vagy Tae fele nem tudom, EunBi meg csak nézte a filmet, azt hiszem egy kicsit még félt is. A film végen megkönnyebbülve álltam fel a helyemről. Örültem hogy vége van ennek a borzalomnak. Kimentünk a teremből, a fény kicsit elvakított, így megbotlottam EunBi-ben aki előttem sétált.
-Bocsi!- néztem rá mire ő csak gyorsított a tempón.-Hé! Hova sietsz?- kérdeztem, miközben megpróbáltam felzárkózni mellé.
-Ja, csak mindjárt kilyukad a húgyhólyagom.- nevetett. Követtem őt a mosdóba.
- Nekem nem is volt lehetőségem, hogy megteljen. Tae megitta az üdítőmet.- durcáskodtam, barátnőmre várva. Mikor kijött, kezet mosott és megölelt.
-Köszönöm, hogy eljöttünk moziba! Nagyon jó volt!- mondta
-Szívesen!Örülök, hogy neked tetszett. - nevettem, mire ő is elkezdett nevetni. Kimentünk, a fiúk már vártak ránk.

Kint mar sötét volt és gyönyörűen ragyogtak a város fényei. Taehyung oda jött hozzám a buszmegállóban.
-Figyelj, Bocsi az előbbiekért. Nem gondoltam, hogy ennyire zavar.-mondta miközben a nyakát simogatta.
-Nos, annyira nem gáz, de így jössz nekem egy üdítővel, meg egy popcorn-nal!- vágtam rá gonoszan.
-Oké!- mosolygott. Nem értettem, hogy min... De mindegy. Szememmel a barátnőmet kerestem, majd megtaláltam... Jungkook társaságában. EunBi csillogó szemekkel nézett a fiúra, ő meg lassan közeledett arcához. Megcsókolta! Legszívesebben elkiáltottam volna magam örömömben, de azért mégsem tehettem. Taehyung jött hozzám közelebb.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan összejön...- suttogta mosolyogva, miközben őket nézte.
-Én sem. Várj te tudtál róla?- kérdeztem értetlenül.
-Jaaa arról, hogy tetszenek egymásnak? Ahamm!- mondta mosolyogva.
-Miért nem mondtad nekem?- törtem ki.
-Mert nem akartam, hogy beleüsd azt az ügyetlen orrod.-mutató ujjával hozzá ért az orromhoz, mire én csak megráztam a fejem.
-Mondhattad volna.- mondtam mérgesen.
-À, jön a buszunk!- kiáltott fel, mire Jungkook és EunBi elpirulva nézett felénk, aztán odajöttek hozzánk.
-Khm...-löktem oldalba barátnőmet, miközben felszálltunk a buszra.- Majd mondd el mi volt!-kacsintottam rá, mire ő elvette a telefonom. Értetlenül néztem rá aztán rájöttem, hogy csak beakarja írni a számát. De gyorsan belecsempészte még Tae és Jungkook telefon számát is.Visszaadta, majd közölte, hogy ő neki itt kell leszállnia. Az eső hirtelen megeredt, mire barátnőm gyorsan kinyitotta esernyőjét, és az alól integetett nekünk. Én meg nem hoztam! Szuper elfogok ázni!
-Srácok én is leszállok- szolt Jungkook a következő megállónál.
-Rendben. Szia!-integettünk neki.
-Ohm, te hoztál esernyőt?- kérdeztem Tae-től.
-Nem, kellett volna?-kérdezte, mire én csak megráztam a fejem. A suli utcájában szálltunk le mert onnan hamarabb haza érünk. Magamra terítettem a bőrdzsekimet és úgy próbáltam sietni Tae mellett a fájós lábammal. Mire végre megérkeztünk a házunkhoz, szanaszét áztam, Taehyung is. A csuromvizes tincsei belepték homlokát és pilláin lassan folytak le az esőcseppek egész arcán keresztül. Kicsit elidőztem rajta, magam sem tudom miért, azt hiszem ezt Tae is megtette, nem csodalom hiszen átázott felsőm eléggé átlátszott. Gyorsan észbe kaptam és berohantam a házba. A fiú még köszönt egyet, én csak integettem, majd vörös arccal csuklottam össze a padlón. Ki voltam merülve, fájt a lábam, és bőrig áztam. Anyu mikor meglátott, gyorsan hozott egy törölközőt és rám terítette azt.
-Elfelejtettem az esernyőt.- köhécseltem egy kicsit.
- Azt látom! De miért nem tudsz egy kicsit oda figyelni?- kérdezte , valószínűleg nem várt választ így csöndben maradtam.
-Egyébként, szeretném, ha eljönnél apáddal és velem holnap este egy szülinapi partira, amit a cégünk főnöke rendez felesége kérésére. Nagyon igényesek, így arra kérlek, hogy szépen öltözz fel! Nem szeretném ha szégyenkeznünk kéne miattad...-közölte egyszerűen hozzám vágva a szavakat.
-Van választásom? - kérdeztem, miközben feltápászkodtam a padlóról.
-Háát... Nincs. De ha van kedved elhozhatod a barátaidat. És akár a szomszéd fiút is.- mosolygott anya.
-Majd még meggondolom.- egyáltalán nem volt kedvem ehhez az egészhez. Tavaly mar volt egy ehhez hasonló. Hihetetlenül unalmas ilyen sznobok között "bulizni". Nem voltam éhes, így csak felmentem a fürdőszobámba, hajat mostam, és úgy ahogy voltam törölközőbe lehuppantam az ágyra és egy kis idő után elaludtam.

3.rész

Màsnap, arra ébredtem, hogy hihetetlenül fájnak a végtagjaim, különösen a bokám. Felnyitottam pilláim és remek kilátásom volt az ágy alatti porcicákra. A földön feküdtem és nem is akartam felkelni. De aztán anyu feljött szólni, hogy lassan kelni kéne, így nagy nehezen feltápászkodtam. A tükörben egy kialvatlan arccal néztem szembe, ami nagyon nem tetszett, így feltettem egy kis sminket, hogy valahogy ki is nézzek. A hajamat copfba kötöttem, átöltöztem és lebicegtem a lépcsőn. Gyorsan pakoltam magamnak kaját, majd elindultam. Kint a napgyönyörűen ragyogta be arcomat, és arra késztetett, hogy levegyem a dzsekimet. Ismét bedugtam a fülesemet, majd elindultam. A suliba menet megláttam egy kis fagyizót, ami épp akkor nyitott. Úgy gondoltam ilyen jó időben nem árthat, és talán jobb kedvre derít majd. Vettem egy vaníliás fagyit, az a kedvencem. Miközben eszegettem, észre vettem, hogy valaki lassan mögöttem követ. Így sietősebbre próbáltam venni a tempót, de hirtelen megbotlottam, és csak annyit vettem észre , hogy egy arc bámul rám fölülről. Taehyung volt az, kedvesen mosolygott, a karomat fogta, hogy ne essek el. Aztán, hirtelen elkezdett nevetni. Magamra néztem, és megláttam a félig megevett fagyimat a nadrágomon. Hát ez hihetetlen kínos, most mehetek haza átöltözni. Az biztos, hogy elkések a suliból. Felnéztem, Tae még mindig hangosan nevetett, aztán megkérdeztem tőle:
-Te követtél engem?- néztem rá.
-Hát, kicsit elaludtam, aztán megláttalak, és láttam ,hogy elvagy foglalva magaddal, így jöttem mögötted.- kuncogott tovább.
-Nagyon vicces.- erőltettem magamra egy gúnyos mosolyt, majd elindultam haza felé.
-Várj! Elkísérlek, lehet hogy még jobban összetöröd magad.- nevetett még mindig.
-Nem szükséges.-vágtam rá. Aztán, megdupláztam lépéseim. A fiú viszont jött mögöttem.

5 perc sem telt bele és hazaértünk. Anyuék már elmentek, ugyanis nem volt otthon a kocsi. Beballagtam a házba, ledobtam a táskámat, majd felsiettem a lépcsőn. Levettem gyorsan a nadrágomat, mire észbe kaptam, hogy nyitva maradt az ajtó. Gyorsan becsuktam majd felvettem egy másik nadrágot. Lefele menet megkérdeztem a nappaliban álldogáló fiútól:
-Ugye nem leskelődtél?
-Tényleg ezt feltételezed rólam?- kuncogott- Egyébként erről jut eszembe, nem tudtad , hogy nem illik a másikat bámulni miközben nincs felöltözve?- nevetett hangosabban.
-Az nem az volt, mellesleg akkor miért nem húztad be a függönyt?- durcáskodtam.
-Azt gondoltam, hogy nem fogod legeltetni a szemed...- nevetett tovább a fiú, mire én csak kisiettem az ajtón, jelezvén, hogy indulni kéne. Bezártam, miután kijött ő is, aztán elindultunk.

Egész úton néma csendben haladtunk egymás mellett, majd megérkeztünk. A suli udvara teljesen üres volt ránéztem a nagy órára ami az épület egyik falán ékeskedett. Úristen már fél kilenc múlt. Ezért mit fogunk kapni... Mindezt a hülye fagyinak és a sérült bokámnak köszönhetem. Ennél szerencsétlenebb reggelem még nem volt. Besiettünk a suliba, majd Taehyung mondta, hogy most épp nyelvtan óránk van, úgyhogy követtem őt a teremig. Csendben bekopogtunk, majd benyitottam.
-Elnézést a késésért, haza kellett mennem valamiért, és Taehyung elkísért.- magyarázkodtam. A többiek mosolyogva néztek ránk, mire elpirultam.
-Kérem az ellenőrzőtöket!- szólt a tanár. Odaadtuk neki, aztán mindketten a helyünkre siettünk. EunBi egy fura mosollyal kérdezte:
-Mi történt?- a hangja alighanem egy kicsit perverzül csengett.
-Semmi, semmi, majd elmesélem. - válaszoltam vörös fejjel, mert mindenki engem nézett. Óra végén EunBi kihúzott a teremből.
-Na miért késtetek egyszerre?- kérdezte érdeklődve.
-Suliba jövet vettem egy fagyit, elbotlottam, Taehyung ott volt, és megtartott, de a fagyi ráesett a nadrágomra.- itt már a lány hangosan nevetgélt.- Haza mentem átcserélni Taehyung meg elkísért, és a mostani tempómmal, lassabban tudtunk haladni.
-Ez kínos- röhögött rajtam még mindig.
-Tudom.- most én is megmosolyogtam ezt az egészet. Annyira nevetséges.
-Egyébként azon gondolkodtam...- hagyta végre abba a nevetést- hogy elmehetnénk moziba.- mosolygott.
-Az nagyon jó lenne, nagyon régen voltam moziba, és akkor is a szüleimmel, nagyon kínos volt.- húztam a szám, de ennek tényleg nagyon örültem, boldog vagyok, hogy EunBi ilyen kedves velem.
-Milyen mozi?- kérdezte hirtelen Taehyung, aki mellet Jungkook álldogált nagy szemekkel.
-Öhm, EunBi-vel azt terveztük, hogy elmegyünk moziba.- feleltem.
-Baj lenne ha mi is veletek mennénk?- kérdezte Jungkook. A barátnőmre  pillantottam aki elpirulva cipő orrát nézegette.
-Nem, nem lenne baj.- mosolyogtam szélesen, hiszen épp most szervezek randit a fülig szerelmes EunBi-nek.
-Rendben, akkor ma suli után?- kérdezte Tae.
-Okés!- mosolyogtam, majd a fiúk elmentek. EunBi-re néztem.
-Te jóég! Tudod mit jelent ez?- örvendeztem.
-Randira megyek Jungkook-kal.- ujjondozott.
-Igeeen, és ezt nekem köszönheted.- mutogattam magamra.
-Istennő vagy SuMin! De várj ez azt jelenti, hogy te és Tae...- gondolkodott el, de én közbeszóltam.
-Nem. Mi barátok vagyunk nem több. Ma ti lesztek a középpontban.- mosolyogtam a boldog lányra.
-Jajj, köszönöm! De biztos olyan leszek mint szoktam... megnémulok, és hülyének fog tartani.- szomorodott el hirtelen.
-Ne aggódj! Nem lesz semmi gond. Csak válaszolj, ha kérdez.- kuncogtam.
-Könnyen beszélsz. Viszont, így nem mehetünk moziba.- mutatott a ruhánkra.
-Most miért nem? Én biztos nem öltözök át!- mondtam nemes egyszerűséggel.
-De hát SuMin! Egy lány ne legyen ilyen nemtörődöm. Csinosan felkel öltözni.-mondta miközben elindultunk a következő terembe.
-Felőlem te azt csinálsz amit akarsz, de én nem öltözök ki egy moziba. Nem bálba megyünk.- sóhajtottam karba tett kézzel.
-Ajhs, jó de akkor kísérj haza, én átöltözöm.-jelentette ki.
-Rendben.- egyeztem bele.

Órák után megmondtam Taehyungnak, hogy menjünk később mert még felkell ugornunk EunBi-ékhez. Azt beszéltük meg, hogy 4-kor találkozunk a mozinál, ami az egyik általam nem ismert plázában van, szóval majd EunBi navigál. Felültünk egy buszra, ami EunBi utcájában tett le minket. Az itten környék sokkal barátságosabb és szebb mint a miénk. Szívesebben laknék itt. Barátnőm megállt egy szép kertes ház előtt, majd elindult befelé. Követtem, majd megakadt a szemem egy szobron ami a kertben állt. Egy német juhász kutyát ábrázolt, a neve a lábánál volt bele vésve: Byeol.*
-EunBi... Ő a ti kutyátok?- mutattam a szoborra.
-Igen, ő volt Byeollie. 14 éves koromban halt meg. Annyira kedves volt a számunkra, így szobrot csináltattunk az emlékére.- mosolyodott el, de szemében láttam a bánatot és a keserűséget, amiken átmehetett.
-Na, gyere be ne álldogálj kint!- mosolygott kedvesen. Vissza mosolyogtam, majd utána mentem. A ház belülről is nagy szép, rendezett. és tiszta. Körülbelül akkora lehet mint a miénk.
-Anyuék nincsenek még itthon.- mondta.
-Okés. Erről jut szembe, fel kell hívnom anyát, hogy ma később érek haza.- kaptam elő a mobilom. Anyu elengedett, és elregélte, hogy vigyázzak magamra...
-Gyere fel! Segíts ruhát választani.- hívott a szobájába. A szoba tele volt mindenféle poszterrel, meg képpel, tele volt polcokkal, és szekrénnyel. Meg kell hogy mondjam nagyon jól nézett ki.
-Na melyik legyen?- mutatott fel két ruhát. Az egyik egy fekete rövidnadrágos spagetti pántú ruha volt, a másik meg egy színes virágos, térdig érő.
-A virágos.- mutattam a darabra, EunBi ágyán ülve.
-Okés, szerintem is.- mosolygott, majd gyorsan átöltözött. Lementünk a konyhába, mert azt mondta, hogy gyorsan csinál egy kis ráment, mielőtt elindulunk. Leültem a bárszékre, majd néztem mit ténykedik. A leves gyorsan elkészült, de nagyon forró volt így nem kezdtünk egyből hozzá.
-Hűha ez nagyon csípős!- simogattam meg a torkomat, ami olyan lehetett mint egy kémény, égett.
-Tudom, azt gondoltam csípősen szereted.- nevetett.
-Úgy szeretem, de wow ez nagyon durva.- köhécseltem, mire EunBi csak röhögött. Útra készen EunBi felhívta Taehyungot, hogy most indulunk. Ki léptünk, de láttuk, hogy a napot felhők takargatják, így gyorsan visszamentünk egy ernyőért, majd felszálltunk egy buszra, ami épp akkor kanyarodott be az utcába.


*byeol azt jelenti csillag.

2. rész 2/2

A nap hátralevő tanórái hamar elteltek, aztán jött a rémálom, a testnevelés. EunBi-vel csatlakoztunk a többi lányhoz az öltözőben. Én a rövidebbik egyen nadrágot választottam tavasz révén. Lófarokba kötöttem hajamat, majd EunBi kikísért az udvarra. A fiúk az udvar túlsó oldalán tesiztek. A tesitanárunk egy fiatal nő volt, nagyon jó testtel. Bemelegítettünk, majd közölte, hogy lehet választani: röplabda, vagy kosár. Én  kosarat választottam, és a lány is beleegyezett. Szóval lementünk a betonos kosárpályára. Két csapatba álltunk majd el is kezdtük a játékot. Amikor nálam volt a labda, gyorsan lepasszoltam  csapattársamnak aki be is dobta. Így egy- null lett az állás. Egy foci labda gurult be a pályánkra, felnéztem, Tae integetett a műfüvesről, hogy passzoljam neki. Visszadobtam gyorsan a labdát, majd hirtelen léptem egyet hátra és a "talaj" csak úgy kigurult alólam. A kosárlabdára léptem. Óriásit estem, és nagyon fájt a bokám. Mindenki rám vetette pillantását, majd EunBi megpróbált felsegíteni.
-Jól vagy?- kérdezte aggódva.
-Nem igazán, nagyon fáj a jobb bokám.- feleltem sóhajtozva. Majd Taehyung közeledő alakját pillantottam meg. Futott.
-Hé SuMin minden oké?-kiabált, mire én csak megráztam a fejem.
-Majd én elkísérem az orvosiba.- vette le karjaim EunBi válláról, majd tette át őket sajátjára. Nem nagyon mertem rátámaszkodni, elég vékonynak tűnik.
-Mi történt?- kérdezte
-Véletlenül ráléptem a kosárlabdára.- nevettem saját kínomon.
-Ügyes vagy!-nevetett ő is- Sikerült az első napodon összetörnöd magad.-
-Hát ez igazán rám vall.-mosolyodtam el. Taehyung-ra támaszkodva elértünk az orvosiig, majd bekísért.
-Én megvárlak kint.- mosolygott biztatóan.
-Köszönöm!- Bólintottam, majd kiment.
-Dr. Byun vagyok! Kérlek ülj le oda- mutatott a suliorvos egy székre.
-Mi történt?-kérdezte mosolyogva.
-Ráléptem egy kosárlabdára, és most nagyon fáj a bokám- motyogtam a jobb lábamra mutatva.
-Hadd nézzem!- vette kezébe bokámat, majd nyomkodni kezdte. Felszisszentem, mert tényleg nagyon fájt.
-Hát ez bizony kificamodott, teszek rá egy kötést, és írok felmentést tesi alól is.Ha haza értél nem ártana rá vizes borogatás.- Betekergette a lábamat, majd átadta az igazolást. Legalább két hétig nem kell majd tesiznem, ennek örülök.
-Köszönöm!- húztam fájdalmas mosolyra a szám.
-Szívesen, és remélem nem látjuk majd gyakran egymást.- viccelődött. Kibicegtem az ajtón. Taehyung tényleg kint várt, a falnak támaszkodva guggolt, majd felegyenesedett, és közelebb lépett, hogy segítsen. Rátámaszkodtam, mint az előbb.
-A tesitanár mondta, hogy menjünk haza, úgyis ez az utolsó óránk. Bólintottam, de eszembe jutott az EunBi-vel megbeszélt találkozó.
-Taehyung...
-Igen?- kapta fel hirtelen a fejét.
-Nem maradhatnánk még is az órára? EunBi- vel megbeszéltem, hogy ma elmegyek vele valahova.
-Felőlem maradhatunk, de gondolom, ő is megérti, hogy így nem nagyon tudsz mászkálni.- nézett a bokámra.
-Akkor, majd megbeszélem vele, csak nem szeretnék, úgy elmenni, hogy ne köszöntem volna el tőle.- mondtam. Aztán az udvar melletti lelátóhoz sétáltunk, és leültünk. EunBi a pályáról integetett majd oda futott hozzánk.
-Na mi újság?-kérdezte a bekötözött bokámra pillantva.
-Kificamodott- feleltem.
-Oh, az gáz. Figyelj akkor, átrakhatjuk a találkozót máskorra...-mondta halkan.
-Igazából arra gondoltam, hogy átjöhetnél, hozzám, nekem úgy is pihentetnem kell a lábam- mosolyogtam.
-Jééjj, Tényleg?-
-Aham- Aztán Taehyungra néztem.-Tae, ha van kedved te is jöhetsz.- mosolyogtam tovább.
-Okké- mondták egyszerre. Mire felnevettem.

EunBi kicsöngőkor elment átöltözni, mi pedig a bejáratnál vártunk rá. Én majd otthon átöltözöm, most nincs kedvem hozzá. Amikor megérkezett elindultunk, hazafelé. Az út, miattam, most olyan 20 perc volt, de sokat beszélgettünk, így elütöttük az időt. Hazaérve még mindig Tae-n támaszkodtam, EunBi pedig a táskámat hozta.
-Köszönöm, hogy segítettetek!- hálálkodtam, miközben ők a kanapéra helyezték magukat.
-Igazán nincs mit- szólalt meg Taehyung, immáron hanyatt fekve a kanapéról.
-Hozok valami nasit.- sántikáltam volna ki a konyhába, de EunBi megelőzött.
-Majd segítek, mond mit hozzak?- kérdezte mosolyogva, miközben a szekrényekben nézelődött.
-Azt hiszem a hűtő melletti szekrényben találsz kekszet.-mondtam, közben elbicegtem a kanapéig.
-Megvan!- kiáltott fel, majd oda sietett hozzánk. Felbontottuk a zacskót, és mosolyogva néztem ahogy osztálytársaim falják az édességet. Egy kis idő elteltével EunBi-nek csörögni kezdett a mobilja.
-Halló?-kapta a füléhez a telefont.
-Öhm, háát az egyik osztálytársamnál. Miért? Ajhs Rendben fél óra és ott vagyok.- nyomta ki telefonját kissé idegesen, majd Tae-val értetlenül meredtünk rá.
-Ne haragudj Sumin! Apu hívott, hogy haza kell mennem, mert vendégek jönnek hozzánk.- nézett rám szomorúan.
-Jaa ,persze menj csak nyugodtan.-bólintottam. Taehyung kikísérte, majd integettem neki, és elment. Mikor visszaült, pontosabban visszafeküdt a kanapéra a fiú, kínos csend telepedett a szobára.
-Figyelj csak Sumin! Nem kell vizes borogatás a lábadra?- kérdezte, mire észbe kaptam:
-De, de el is felejtettem a doki is mondta.- néztem a bokámra.
-Okés, akkor bevizezem a fáslit.- majd lekötötte lábamról az anyagot és a konyhai csapnál benedvesítette azt. Leguggolt elém, és gondosan betekergette fájós végtagom, mire egy rövidke kis pillantást vetettem a fiúra. Arcán egy halvány mosoly díszelgett, miközben szemei a bokámon ragadtak. Hirtelen felnézett, erre én elkaptam fejemet, és az újonnan bekötözött lábamat pásztáztam. Majd megszólaltam:
-Köszönöm!- néztem újra arcára, mire ő csak bólintott, és visszaült mellém a kanapéra.
-Egyébként anyuék nemsokára itt lesznek, és szerintem nem lesz már idejük vacsorát készíteni, szóval remélem apukáddal szeretitek a gyors kaját.- utaltam anya tegnap esti meghívására.
-Nem gond.- nevetett Taehyung mire én is elmosolyodtam.

Igazam lett. Anyuék olyan tíz perc után be is állítottak:
-Szia kicsim! Sajnálom, hogy késtünk, de el kellett intéznünk valamit apáddal, és már nincs időnk főzni szóval hoztunk egy kis kínai kaját... Oh! Már itt is van a kis barátod?- kérdezte anya, mire apa is felkapta a fejét.
-Jó estét!- állt fel Taehyung, hogy üdvözölje szüleimet tisztelettudóan.
-Jó estét fiam!- rázott vele kezet apa, miközben szépen végigmérte a fiút, már- már én éreztem kínosan magam.
-Figyeljetek!- álltam fel óvatosan a kanapéról. Mire anyu aggódva pillantott bekötözött lábamra.
 -Ma a suliban...- kezdtem volna el mesélni, mire anyu félbeszakított:
-Jajj istenem már! Hogy sikerült?-kérdezte.
-Ezt próbáltam volna elmesélni, de közbe szóltál. -apu és Taehyung jót kuncogott ezen.-Na szóval, ma tesi óra közben, ráléptem a kosárlabdára és elestem. Kiment a bokám.- erre apa röhögésben tört ki. -Örülök, hogy ilyen jól szórakozol. Egyébként Taehyung azért van már itt mert hazakísért.- mondtam tovább.
-Oh, milyen hősies.- sóhajtott mosolyogva anyu.
-Ja, főleg mert itt lakik a szomszédban, amúgy is útba voltam neki.- néztem anyura.
-Egyébként Sumin, mi ez rajtad? Taehyung édesapja bármelyik percben itt lehet, és te ilyen öltözékben vagy? Azonnal öltözz át!- emelte fel hangját egy kicsit anya, mire én körbeforgattam szemeim, és felbicegtem a lépcsőn. Gyorsan lekaptam magamról a tesi ruhámat, majd átvettem egy hosszú ujjú pulóvert és egy farmert, bár utóbbi kissé elhúzódott a kötés miatt. A komódon lévő asztali tükörben megigazítgattam a hajam, majd elindultam lefelé. Mire leértem egy magas férfi beszélgetett anyával és apával. Taehyung pedig az asztalnál ült.
-Jó estét!- intettem a férfinak, majd közelebb fáradtam hozzá.
-Jó estét Sumin! A nevem Kim SeokJin, Taehyung édesapja. Örülök, hogy megismerhetlek.- mosolygott a kedves arcú férfi.
-Én is örülök!- mosolyogtam.
-Mr. Kim remélem nem baj, hogy gyors ételt hoztunk, de sajnos később értünk haza, így nem maradt időm főzni.- mosolygott anya.
-Persze, hogy nem, miattunk egyébként sem kellett volna fáradniuk.- ült le Taehyung apja az asztalhoz, apu mellé.
-Megnyugodtam.- sóhajtott fel anya, miközben elénk adta az ételt. Én Taehyung és apa mellett foglaltam helyet.- Jó étvágyat mindenkinek!- ült le végül anya is, majd mindannyian viszonoztuk kívánságát. Evésközben apu oda hajolt hozzám:
-Remélem nem történt semmi különös míg nem voltunk itthon...- súgta nekem, egy gúnyos mosollyal az arcán, mire én ránéztem, és halkan nevetni kezdtem.
-Nagyon szép lányuk van Mrs. Baek.- nézett rám Taehyung apja, mire a számban lévő falat, hirtelen megállt nyelőcsövemben.
-Igen, igen nagyon büszkék vagyunk rá.- felelte anya nevetve. Éreztem, hogy vörösödni kezd az arcom, de nem mertem senkire nézni, így lehajtott fejjel ültem a tányérom előtt. Anyu felállt és elkezdte összeszedni a maradékokat.
-Ha megengedi-állt fel Taehyung- segítek kivinni a tányérokat.- mire én rá néztem, azt hiszem még mindig vörös fejjel. Ő csak mosolygott, majd elvette előlem a maradékomat. Megszeppenve néztem apára aki boldogan beszélgetett Mr.Kim-mel. Észre se vette, hogy őt nézem, így újra lehajtottam piros fejem.
A számomra kínos vacsora után természetesen nekem kellett kikísérnem a vendégeket, fájós lábbal, mivel anyuék a konyhában ténykedtek.
-Jó éjszakát!-intettem a szomszédoknak.
-Nektek is, és köszönjük a vendéglátást!- búcsúzott Tae édesapja.
Anyuékra ügyet sem vetve, fel tipegtem a szobámba, majd gyorsan lefürödtem. A fáradságtól, és a mai nap után gyorsan elakartam aludni, de kint a telihold olyan erővel fénylett, hogy kénytelen voltam elhúzni a függönyöket. Az ablaknál állva egy alakot figyeltem meg a szomszéd ablakban. A függöny ugyan be volt húzva, de a benti fények miatt tisztán kirajzolódtak a fiú alakjai. Igen, Taehyung volt az ablakban, ült, majd hirtelen elhúzta a függönyt és meg pillantottam arcát, na meg félmeztelen testét. Egy pár pillanatig néztük egymást, majd magamhoz térve azonnal elhúztam a függönyt és lehuppantam az ágyra. Nem bírtam elaludni, túl sok minden kavargott a fejemben, közben a bokám is fájni kezdett. Remek, holnap, olyan leszek, mint egy zombi.

2. rész 2/1

Reggel az ébresztőórám keltett, majd nehezen felnyitottam szemeim, és elvakított a fény. Utáltam korán kelni, mert sosem aludtam valami jól. Kitipegtem a fürdőbe, rendbe hoztam a hajam, majd a fogam is megmostam. Felvettem az egyik kedvenc farmertérdnadrágom, és hozzá a fekete Mickey-s pulcsim. Lesiettem a lépcsőn, majd anyuba botlottam:
-Jó reggelt SuMin! Apád már bement dolgozni. Én csak később megyek, de valószínűleg mire hazaérsz egyikünk se lesz még otthon.- Pff. Gondoltam, na mindegy megszoktam, hogy egyedül vagyok itthon. Leültem a kanapéra, majd megkerestem a suli címét és, hogy körülbelül merre is kell menjek. Elcsomagoltam magamnak egy almát és egy szendvicset, majd a táskámmal a vállamon elindultam a suliba. Kiléptem az ajtón, a reggeli nap sugarai vándoroltak át a testemen, és egy kis hűvös tavaszi szellő csiklandozta meg arcom. Bedugtam a fülesemet, de csak az egyik fülembe, mert a környék nem tűnik olyan kiszámíthatónak, és bevallom őszintén, nem nagyon tervezem a sötétben járkálást. Anyuék így is a szívemre kötötték, hogy figyeljek közlekedés közben, és ne járkáljak ordító zenével a füleimben. Kiléptem a járdára, és nyugtáztam magamban, hogy nem fenyeget semmi furcsaság. Elindultam a suli felé, legalábbis azt hiszem, hogy abba az irányba. Pár méter megtettével meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Körbenéztem, de nem láttam senkit, viszont amikor ismét irányba helyeztem magam a szomszédfiú állt az orrom előtt:
-Jó reggelt! Egy kicsit elaludtam, de gondoltam elkísérlek, ha nem baj.- húzta ismét olyan elbűvölő mosolyra a száját, mint tegnap délután.
-Neked is! Hát végül is abban se vagyok biztos, hogy jó irányba megyek, szóval azt megköszönném, ha elkísérnél.-
A fiú megindult az ellentétes irányba, majd megszólalt:
-Igazából arra is mehetnénk, de akkor tennénk egy kerülőt viszont így tíz perc és ott vagyunk.-állt meg egy pillanatra, majd mikor beértem elindultunk. Az út valóban nem volt sok a suliig és az idő is hamar eltelt. Útközben Taehyung elmesélte, hogy van egy nagyon jó barátja az iskolában és, hogy majd bemutat neki engem. Végül is nem gond hiszen alig ismerek itt valakit.
A sulit meglátva tátva maradt a szám. Egyáltalán nem olyan volt mint amilyennek képzeltem, még csak a környékhez sem illett igazán. Szép, fejlett és tiszta volt. A diákok csoportosulva sétáltak befelé egy nagy udvaron keresztül. Mi is ezt tettük. Igazából Taehyung vezetett, mert fogalmam sem volt merre mi van. Gyorsan elő kaptam a beiratkozási papírjaimat, amivel majd fel kell menjek az igazgatóságra. Megkértem a fiút, hogy igazítson útba és mondtam , hogyha végeztem majd utána megyek. Fel kellett mennem két emeletet az irodáig, aztán a folyosó végén rá is leltem az igazgatóira.
Bekopogtam, de ez a kopogás aligha volt hallható ugyanis nem jött ki hang az ajtó mögül. Újra bekopogtam, valamivel bátrabban mint az előbb.
-Tessék csak!- hallatszott bentről egy idősebb női hang.
-Jó napot! A nevem Baek SuMin! A papírokat hoztam az átiratkozással kapcsolatban.- hadartam a hölgynek aki egyáltalán nem tűnt idősnek.
-Jó napot! A nevem Kim Seoyoun! Az iskola igazgatónője. Kérem, foglalj csak helyet- mutatott az íróasztala előtt lévő székre, mire leültem. A papírokat nézegette, majd a kezembe nyomott egy órarendet, valamint az iskola renddel kapcsolatos szabályait.
-Nos, úgy látom az első órád matematika. Siess, mindjárt becsengetnek! A matek terem az elsőn van. - szólalt meg a nő egy mosolyt varázsolva ránctalan arcára.
-Köszönöm, Viszlát!- léptem ki az ajtón kezemben a papírokkal. Az első órám matek. Utálom a matekot. A legunalmasabb tantárgy. Na mindegy, először is meg kéne találnom a termet. Lesiettem a lépcsőn, és épp becsöngettek. Nem késhetek az első napon! Végig szaladtam a folyosón és szemeimmel végig futottam az ajtókon lévő feliratokon. Hol a matematika? Hol van a matek terem? A folyosó végére érve egy újabb folyosóra bukkantam. Elindultam rajta majd valahol középtájt ráleltem a matematika feliratra. Lihegve kopogtattam be , majd nyitottam ajtót.
-Elnézést a késésért, az igazgatóiban voltam, még új vagyok.- jelentettem még mindig levegőért kapkodva a kedves arcú tanár úrnak.
- Rendben. Semmi gond. Kérlek írd fel a neved a táblára majd foglalj helyet egy üres padban.- szólt mély hangján a tanár. Felírtam a nevem, és elindultam az osztállyal szemben, mikor megláttam Taehyungot, és egy üres helyet előtte. Azonban ledobtam magam az ülésre, és elővettem a felszerelésem. Körbe néztem, az új társaságon, a jobbomon egy sötét hajú lány ült aki szélesen mosolygott rám. Visszamosolyogtam rá, majd hátrafordulva megkérdeztem Tae-től, hogy hol tartunk. Az óra lassan telt, mivel ezeket már vettük az előző sulimban, még unalmasabbnak tartottam a matekot. Így egész végig csak bambán néztem ki a fejemből.
-Szia! Kim EunBi vagyok, szólíts csak EunBi-nek.- térített ki gondolkozásomból a mellettem ülő lány.
-Szia! Örülök, hogy megismerhetlek!-köszöntem neki egy széles mosollyal az arcomon. Nagyon kedvesnek tűnik, aranyosan mosolyog.
-A következő óránk irodalom. Jössz velem?- kérdezte barátságosan.
-Öhm, rendben, persze.- de mielőtt elindultam volna hátranéztem a szomszédomra. Taehyung mosolyogva legyintett:
-Menj csak, majd találkozunk.- Én pedig bólintottam, majd elindultam, a nálam kicsivel alacsonyabb lány után. A tanterem nem volt messze a matektól, így gyorsan odaértünk, és elhelyezkedtem EunBi padja mellett.
-Figyelj, csak Sumin! Ma elmehetnénk valahova suli után, ha van kedved.- dobta fel az ötletét a lány.
-Rendben!- mosolyogtam a boldogságtól, hiszen valaki barátkozni szeretne velem, ami a költözés után már másodjára fordul elő. -Tudod, nekem eddig nem voltak barátaim, és itt is csak egy embert ismerek, őt is a szomszédból, de annyira örülök, hogy ilyen barátságos vagy velem, az előző sulimban senkit nem érdekeltem.- biggyesztettem le szám csücskeit.
-Oh, hát ezen változtathatunk!- felelte boldogan a lány. Majd becsöngettek. Taehyung is helyet foglalt mögöttem, és a szintén roppant unalmas óra elkezdődött. Reggeli szünet következett, így EunBi felajánlotta, hogy együnk vele, mármint Taehyung és én. Az ebédlő elég tágas volt, és nagyon világos a hatalmas ablakok miatt. Elővettem a szendvicsem, majd a többiekhez hasonlóan falatozni kezdtem. Egy fekete hajú fiút véltem felfedezni, ahogy a mi asztalunkhoz közelít. Megállt majd, levetette magát Taehyung mellé.
-Sziasztok lányok, Jungkook vagyok!- villantotta meg 1000 wattos mosolyát.
-Szia!- köszöntünk neki, majd Taehyung- ra néztem.
-Ő Jungkook, a legjobb barátom.Én hívtam, hogy velünk reggelizzen. Remélem nem baj.- mosolyogtak a fiúk.
-Nem, persze, hogy nem.- mosolyogtam rájuk, és észrevettem, hogy a mellettem ülő lány elpirulva nyammogott. Én azt gondoltam volna, hogy kettőnk közül én vagyok a szégyenlősebb, de hát akkor talán még sem így van. Egy mosollyal nyugtáztam a dolgot, majd Jungkook szólalt meg:
-Te új vagy itt, igaz?-kérdezte.
-Igen. A nevem Baek Sumin, a hétvégén költöztünk ide a szüleimmel.- válaszoltam.
-És mit az ad Isten, pont Taehyung szomszédságába kerültél.- nevetett a fiú., mire az említett oldalba lökte.
-Maradj már!- vetett szúrós tekinteteket  Jungkook felé.
-Öhm, ha nem bánjátok, Sumin és én elmegyünk a mosdóba, mindjárt visszajövünk.- ragadta meg karjaim a lány, mi meg értelmetlenül néztünk rá.
-Oké, menjetek nyugodtan!- mosolyogtak a fiúk. Engem pedig húzott maga után a lány, és kénytelem voltam utánarohanni. Benyitottunk az ebédlő melletti mosdóba.
 -Mi a baj?- kérdeztem a már már vörös arcú lánytól.
-Tudod.. Az  fiú, vagyis Jungkook 9.- től tetszett, de még sose köszönt vagy ilyesmi. És most meg hirtelen csak velünk reggelizik, és hát nem tudtam megszólalni, elakartam jönni, remélem megérted.- felelt a lány szinte már könnyes szemekkel.
-Persze ne aggódj! De úgy nem fog megismerni ha nem is szólsz hozzá.- mosolyodtam el.
-Tudoom, de nem merek megszólalni, egyszerűen nem megy.-
-Hát én azt hittem, hogy én vagyok a szégyenlősebb kettőnk közül.- nevettem el magam.
-Lehet, de ha tetszik valaki néma leszek.
-Na szerintem, menjünk, mert kitudja mit gondolnak most is rólunk.- nevetgéltem. Kimentünk a mosdóból, de meglepetésünkre a fiúk előttünk álltak.
-Elég sokáig voltatok bent, gondoltuk megnézzük, hogy minden rendben.-hadarta Tae.
-Persze, minden a legnagyobb rendben.- mosolyogtam az újdonsült barátnőmre és elindultunk az óráinkra.  Jungkook elköszönt, ugyanis neki más órái lesznek.

1. rész

-SuMin! Légyszíves pakold ki a szobádban a dobozokat!- Hallom meg anya érdes hangját bentről.
-Rendben- Sietek fel az emeletre, majd benyitok az újdonsült szobámba. A látvány ami fogad eléggé lehangol, mivel régies és még dohos szaga is van. Nagyon nincs ínyemre a költözés, még azt sem tudom hogy fogok beilleszkedni a suliba. Eddig se voltak barátaim és félek most se nagyon lesznek.
Nagyjából végeztem a szobámmal bár ráfér egy kis felújítás, és nem ártana lecserélni a szekrényeket sem. Indulnék lefelé mikor megpillantok egy képet az egyik komódon. A nagyszüleim vannak rajta. Nagypapám régebben meghalt. és azóta gyakrabban látogattam meg a nagyim, de most ő is eltávozott. Szerettem őket, jobb kapcsolatot ápoltam velük, mint a szüleimmel, hiszen ők alig foglalkoztak velem. Ha magányosnak éreztem magam (márpedig ez gyakran előfordult) rájuk számíthattam, ám a nagy távolság nem mindig engedte meg a találkozásokat. Eltettem a képet a fiókba, majd lesiettem a lépcsőn. Anyu a konyhában állt, majd megjegyezte: - Ha végeztél, kimehetnél segíteni apádnak behozni a cuccokat.- Nagyszerű! Na mindegy, bár nincs sok kedvem hozzá jobb ha azt teszem amit anya mond.
Kimentem a ház előtt lévő kiskertbe, amely "csodás" látványt nyújt a graffitis falfírkákra és más "szépségekre". Oda sétáltam apuhoz, aki a költöztető kocsi hátuljából pakolta ki a dobozokat.
-Áh, szia kicsim, bevinnéd ezeket a nappaliba kérlek?- tette fel a kérdést.
-Persze- Húztam műmosolyra a számat, bár meg kell hogy mondjam apuval mindig jobb kapcsolatban voltam mint anyuval. Ezek a dobozok elég nehezek, de szerencse, hogy nincs sok belőlük, ugyanis anyu utálja a sok kacatot. Bevittem a nappaliba ahogy apu kérte. Anyu a konyhában csinálta (valószínűleg) a vacsorát, mivel már kint is sötétedett. Lassan apu is befáradt és elkezdte kipakolni a dobozokat. Nekem semmi kedvem nem volt benn maradni így kivittem magammal egy pokrócot, és leültem rá az udvaron. Bedugtam a fülhallgatóm, majd elindítottam a számomra társaságot nyújtó, agyon hallgatott zenéimet.
Nemsokkal később egy fiú bukkant fel a kerítés túloldalán, majd megszólított:
-Szia, a nevem Kim Taehyung, de hívj csak Taehyung-nak, vagy Tae-nek. Itt lakom a szomszédban nem rég költöztünk mi is ide, ééés gondoltam megismerhetném az újdonsült szomszédom.- Húzta elbűvölő mosolyra száját, majd átjött a kertünkbe és a kezét nyújtotta felém.
-Szia, az én nevem Baek SuMin, de elég a SuMin is. Öhm, hát a nagyszüleim háza volt ezidáig, de a nagymamám eltávozása után ide kellett költöznünk.- Ültem vissza a pokrócomra, majd ismét beszélni kezdett:
-Oh, igazán sajnálom! Ez a környék nem éppen a legmegfelelőbb egy ilyen csinos lány számára.- húzta ismét mosolyra száját, aztán mielőtt folytathatta volna meginvitáltam a pokrócom másik felére.
Én édes apámmal élek most, anyukám meghalt egy balesetben errefelé. Mivel apu rendőr, ő kérhette az áthelyezését erre a körzetre, így ide költöznünk, hogy apu jobban szemmel tartsa a környéket. Ám én ennek kicsit sem örülök, de mindegy.- mesélte el a költözését. Talán ez a fiú, jó társaságot nyújthat majd, elég kedvesnek tűnik, bár eléggé beszédes, ami én egyáltalán nem vagyok. Ráadásul nagyon helyes! De tényleg igazán szerencsésnek érzem most magam, hogy ilyen szomszédom van. Az ábrándozásomat ismét anyu szakította meg:
-SuMin.. Oh ki ez a fiatal ember?- mosolyog anyu az ajtóban, majd kijön hozzánk.
-Öhm, a szomszédban lakik, Kim Taehyung a neve, az édesapja és ő is csak nemrég költöztek ide.- válaszoltam anyunak.
- Na és te hova jársz suliba?- szegezte ezúttal a kérdést Taehyungnak.
-A Cshungam középsuliba innen nem messze.- felelte a fiú széles vigyorral az arcán.
-Oh hát én is oda irattam át SuMin- t. Ez remek kicsim, legalább nem leszel egyedül.- örült meg anyu újdonsült szomszédunknak.
-Egyébként a vacsora miatt akartam szólni, de neharagudj, nem készültem vendégekre. Viszont holnap átjöhetnél édesapáddal egy vacsorára.- közölte anyu jó szomszéd módjára.
-Köszönjük a meghívást, megbeszélem vele.- indult haza felé a fiú.
-Jóéjszakát!- köszönt el Taehyung immáron a szomszédkertből.
-Jóéjt!- integettem vissza neki, befelemenet felkaptam a pokrócomat, és beléptem a fényárban úsztatott házba. Apu már az asztalnál ült, és vacsorázott, anyu pedig a konyhában tüsténkedett. Leültem apu mellé, és neki láttam a vacsinak.Anyu is csatlakozott, majd megjegyezte:
-Nagyon udvariasnak tűnik ez a fiú.- mosolygott két falat között. Apu erre egyből felkapta a fejét. Egy téma ami fontosabb az evésnél, a fiúk.
-Mi milyen fiú?- kérdezősködik.
-A szomszédunk, Taehyung a neve. Nagyon kedves, épp beszélgetett SuMin-nal mikor kiléptem.-válaszolt anya.
-Csak bemutatkozott- haraptam egy újabbat anyu csirkehusijába. Imádtam anyu főztjeit. Nagyon jól főzött.
-Hmm, legközelebb nem csak bemutatkozni fog...- tette hozzá apa, egy gúnyos mosollyal az arcán.
-Kössz apu, most elment az étvágyam. Inkább felmegyek pakolászni.- Álltam fel az asztaltól. Apu meg hangos nevetésbe tört ki. Örülök hogy ennyire tetszik a saját humorod. Kivittem a tányéromat, és elmosogattam. De ezt is csak azért, mert már nem lett volna kedvem lejönni és eltakarítani az egész maradékot. Felmentem a szobámba, majd fogtam a pizsimet, és megengedtem a kád vizet a fürdőszobába, ami közvetlen a szobámból nyílt. beindítottam a zenéimet, és elmerültem a forró vízben. Végre kizárhattam, magam körül a külvilágot, és relaxálhattam egy kicsit. Félek a holnapi naptól, vajon lesznek kedves lányok? Ha nem lesz más, akkor Taehyung-gal tölthetném a napot. Végül is csak őt ismerem innen. De majd meglátjuk.
Kiszálltam a már kihűlt vízből, megtörülköztem, belebújtam a pöttyös pizsimbe, és rávetődtem a kicsit sem kényelmes ágyamra. Csak a plafont bámultam, most éppen azon gondolkodtam, hogy kikéne takarítani holnap, mert véltem felvedezni pár pókhálót a sarkokban. Szuper ezt is elintézhetem, ráadásul a délutáni "kipakolás" se sikerült így, majd azzal is végeznem kell, de ma már semmihez nincs kedvem. Takarót is húznom kéne, remek. Felhúztam az ágyneműt, és "kényelembe helyeztem magam". Most kikapcsoltam az agyam és álmodozni kezdtem, az éjszaka fénye halványan bevilágított az ablakon, és a kellő sötétségben álomba merültem.




.

Szereplők

 Baek SuMin: 

163cm magas, vékony testalkatú, 18 éves lány. Általában vidám, de az új környezet eléggé lehangolja. Szeret rajzolni, és ha bár 18 évesen nem volt még kapcsolata szereti végigmérni a helyes fiúkat. Szülei állandóan dolgoznak, így általában egyedül van otthon. Eddig még legjobb barátnője sem volt, eltekintve az általános iskolás éveit. A költözés miatt eléggé magába fordulóvá vált személyisége, így nem nagyon nyitott más emberek felé...

Kim Taehyung:
178 cm magas, vékony, 19 éves fiú.
SuMin új szomszédja. Édesanyja halála miatt ő is rendőr szeretne lenni, mit édesapja. Mindig vidám, és barátságos. Legjobb barátja egyben osztály társa: Jeon Jungkook. Kiskoruktól ismerik egymást, és mindig számíthatnak a másikra.
Édesapjával él abban az utcában, mint SuMin. Szeret gyerekeskedni, ezáltal sokszor bajba kerül. Jó énekhangja mellett, szeret rajzolni, és sütni, habár egyik se megy neki túl jól.:)

Kim EunBi:
160 cm magas, 18 éves lány. A Cshungam- ba jár, itt ismerkedik meg, SuMin- nal, majd később legjobb barátnők lesznek. Mindig is nyitott és bátor volt, de azért néha félt az új környezettől. Szeret olvasni valamint megbámulni a helyes pasikat. Habár nem volt még párkapcsolata reméli, hogy a gimi utolsó évébe végre rátalál a szerelem. Rengeteget viccelődik, és nagyon jó a humorérzéke. Szereti boldoggá tenni a hozzá közel állókat. Kishúgával elég jó kapcsolatot ápol, de néha megnehezíti mindennapjait.