3.rész

Màsnap, arra ébredtem, hogy hihetetlenül fájnak a végtagjaim, különösen a bokám. Felnyitottam pilláim és remek kilátásom volt az ágy alatti porcicákra. A földön feküdtem és nem is akartam felkelni. De aztán anyu feljött szólni, hogy lassan kelni kéne, így nagy nehezen feltápászkodtam. A tükörben egy kialvatlan arccal néztem szembe, ami nagyon nem tetszett, így feltettem egy kis sminket, hogy valahogy ki is nézzek. A hajamat copfba kötöttem, átöltöztem és lebicegtem a lépcsőn. Gyorsan pakoltam magamnak kaját, majd elindultam. Kint a napgyönyörűen ragyogta be arcomat, és arra késztetett, hogy levegyem a dzsekimet. Ismét bedugtam a fülesemet, majd elindultam. A suliba menet megláttam egy kis fagyizót, ami épp akkor nyitott. Úgy gondoltam ilyen jó időben nem árthat, és talán jobb kedvre derít majd. Vettem egy vaníliás fagyit, az a kedvencem. Miközben eszegettem, észre vettem, hogy valaki lassan mögöttem követ. Így sietősebbre próbáltam venni a tempót, de hirtelen megbotlottam, és csak annyit vettem észre , hogy egy arc bámul rám fölülről. Taehyung volt az, kedvesen mosolygott, a karomat fogta, hogy ne essek el. Aztán, hirtelen elkezdett nevetni. Magamra néztem, és megláttam a félig megevett fagyimat a nadrágomon. Hát ez hihetetlen kínos, most mehetek haza átöltözni. Az biztos, hogy elkések a suliból. Felnéztem, Tae még mindig hangosan nevetett, aztán megkérdeztem tőle:
-Te követtél engem?- néztem rá.
-Hát, kicsit elaludtam, aztán megláttalak, és láttam ,hogy elvagy foglalva magaddal, így jöttem mögötted.- kuncogott tovább.
-Nagyon vicces.- erőltettem magamra egy gúnyos mosolyt, majd elindultam haza felé.
-Várj! Elkísérlek, lehet hogy még jobban összetöröd magad.- nevetett még mindig.
-Nem szükséges.-vágtam rá. Aztán, megdupláztam lépéseim. A fiú viszont jött mögöttem.

5 perc sem telt bele és hazaértünk. Anyuék már elmentek, ugyanis nem volt otthon a kocsi. Beballagtam a házba, ledobtam a táskámat, majd felsiettem a lépcsőn. Levettem gyorsan a nadrágomat, mire észbe kaptam, hogy nyitva maradt az ajtó. Gyorsan becsuktam majd felvettem egy másik nadrágot. Lefele menet megkérdeztem a nappaliban álldogáló fiútól:
-Ugye nem leskelődtél?
-Tényleg ezt feltételezed rólam?- kuncogott- Egyébként erről jut eszembe, nem tudtad , hogy nem illik a másikat bámulni miközben nincs felöltözve?- nevetett hangosabban.
-Az nem az volt, mellesleg akkor miért nem húztad be a függönyt?- durcáskodtam.
-Azt gondoltam, hogy nem fogod legeltetni a szemed...- nevetett tovább a fiú, mire én csak kisiettem az ajtón, jelezvén, hogy indulni kéne. Bezártam, miután kijött ő is, aztán elindultunk.

Egész úton néma csendben haladtunk egymás mellett, majd megérkeztünk. A suli udvara teljesen üres volt ránéztem a nagy órára ami az épület egyik falán ékeskedett. Úristen már fél kilenc múlt. Ezért mit fogunk kapni... Mindezt a hülye fagyinak és a sérült bokámnak köszönhetem. Ennél szerencsétlenebb reggelem még nem volt. Besiettünk a suliba, majd Taehyung mondta, hogy most épp nyelvtan óránk van, úgyhogy követtem őt a teremig. Csendben bekopogtunk, majd benyitottam.
-Elnézést a késésért, haza kellett mennem valamiért, és Taehyung elkísért.- magyarázkodtam. A többiek mosolyogva néztek ránk, mire elpirultam.
-Kérem az ellenőrzőtöket!- szólt a tanár. Odaadtuk neki, aztán mindketten a helyünkre siettünk. EunBi egy fura mosollyal kérdezte:
-Mi történt?- a hangja alighanem egy kicsit perverzül csengett.
-Semmi, semmi, majd elmesélem. - válaszoltam vörös fejjel, mert mindenki engem nézett. Óra végén EunBi kihúzott a teremből.
-Na miért késtetek egyszerre?- kérdezte érdeklődve.
-Suliba jövet vettem egy fagyit, elbotlottam, Taehyung ott volt, és megtartott, de a fagyi ráesett a nadrágomra.- itt már a lány hangosan nevetgélt.- Haza mentem átcserélni Taehyung meg elkísért, és a mostani tempómmal, lassabban tudtunk haladni.
-Ez kínos- röhögött rajtam még mindig.
-Tudom.- most én is megmosolyogtam ezt az egészet. Annyira nevetséges.
-Egyébként azon gondolkodtam...- hagyta végre abba a nevetést- hogy elmehetnénk moziba.- mosolygott.
-Az nagyon jó lenne, nagyon régen voltam moziba, és akkor is a szüleimmel, nagyon kínos volt.- húztam a szám, de ennek tényleg nagyon örültem, boldog vagyok, hogy EunBi ilyen kedves velem.
-Milyen mozi?- kérdezte hirtelen Taehyung, aki mellet Jungkook álldogált nagy szemekkel.
-Öhm, EunBi-vel azt terveztük, hogy elmegyünk moziba.- feleltem.
-Baj lenne ha mi is veletek mennénk?- kérdezte Jungkook. A barátnőmre  pillantottam aki elpirulva cipő orrát nézegette.
-Nem, nem lenne baj.- mosolyogtam szélesen, hiszen épp most szervezek randit a fülig szerelmes EunBi-nek.
-Rendben, akkor ma suli után?- kérdezte Tae.
-Okés!- mosolyogtam, majd a fiúk elmentek. EunBi-re néztem.
-Te jóég! Tudod mit jelent ez?- örvendeztem.
-Randira megyek Jungkook-kal.- ujjondozott.
-Igeeen, és ezt nekem köszönheted.- mutogattam magamra.
-Istennő vagy SuMin! De várj ez azt jelenti, hogy te és Tae...- gondolkodott el, de én közbeszóltam.
-Nem. Mi barátok vagyunk nem több. Ma ti lesztek a középpontban.- mosolyogtam a boldog lányra.
-Jajj, köszönöm! De biztos olyan leszek mint szoktam... megnémulok, és hülyének fog tartani.- szomorodott el hirtelen.
-Ne aggódj! Nem lesz semmi gond. Csak válaszolj, ha kérdez.- kuncogtam.
-Könnyen beszélsz. Viszont, így nem mehetünk moziba.- mutatott a ruhánkra.
-Most miért nem? Én biztos nem öltözök át!- mondtam nemes egyszerűséggel.
-De hát SuMin! Egy lány ne legyen ilyen nemtörődöm. Csinosan felkel öltözni.-mondta miközben elindultunk a következő terembe.
-Felőlem te azt csinálsz amit akarsz, de én nem öltözök ki egy moziba. Nem bálba megyünk.- sóhajtottam karba tett kézzel.
-Ajhs, jó de akkor kísérj haza, én átöltözöm.-jelentette ki.
-Rendben.- egyeztem bele.

Órák után megmondtam Taehyungnak, hogy menjünk később mert még felkell ugornunk EunBi-ékhez. Azt beszéltük meg, hogy 4-kor találkozunk a mozinál, ami az egyik általam nem ismert plázában van, szóval majd EunBi navigál. Felültünk egy buszra, ami EunBi utcájában tett le minket. Az itten környék sokkal barátságosabb és szebb mint a miénk. Szívesebben laknék itt. Barátnőm megállt egy szép kertes ház előtt, majd elindult befelé. Követtem, majd megakadt a szemem egy szobron ami a kertben állt. Egy német juhász kutyát ábrázolt, a neve a lábánál volt bele vésve: Byeol.*
-EunBi... Ő a ti kutyátok?- mutattam a szoborra.
-Igen, ő volt Byeollie. 14 éves koromban halt meg. Annyira kedves volt a számunkra, így szobrot csináltattunk az emlékére.- mosolyodott el, de szemében láttam a bánatot és a keserűséget, amiken átmehetett.
-Na, gyere be ne álldogálj kint!- mosolygott kedvesen. Vissza mosolyogtam, majd utána mentem. A ház belülről is nagy szép, rendezett. és tiszta. Körülbelül akkora lehet mint a miénk.
-Anyuék nincsenek még itthon.- mondta.
-Okés. Erről jut szembe, fel kell hívnom anyát, hogy ma később érek haza.- kaptam elő a mobilom. Anyu elengedett, és elregélte, hogy vigyázzak magamra...
-Gyere fel! Segíts ruhát választani.- hívott a szobájába. A szoba tele volt mindenféle poszterrel, meg képpel, tele volt polcokkal, és szekrénnyel. Meg kell hogy mondjam nagyon jól nézett ki.
-Na melyik legyen?- mutatott fel két ruhát. Az egyik egy fekete rövidnadrágos spagetti pántú ruha volt, a másik meg egy színes virágos, térdig érő.
-A virágos.- mutattam a darabra, EunBi ágyán ülve.
-Okés, szerintem is.- mosolygott, majd gyorsan átöltözött. Lementünk a konyhába, mert azt mondta, hogy gyorsan csinál egy kis ráment, mielőtt elindulunk. Leültem a bárszékre, majd néztem mit ténykedik. A leves gyorsan elkészült, de nagyon forró volt így nem kezdtünk egyből hozzá.
-Hűha ez nagyon csípős!- simogattam meg a torkomat, ami olyan lehetett mint egy kémény, égett.
-Tudom, azt gondoltam csípősen szereted.- nevetett.
-Úgy szeretem, de wow ez nagyon durva.- köhécseltem, mire EunBi csak röhögött. Útra készen EunBi felhívta Taehyungot, hogy most indulunk. Ki léptünk, de láttuk, hogy a napot felhők takargatják, így gyorsan visszamentünk egy ernyőért, majd felszálltunk egy buszra, ami épp akkor kanyarodott be az utcába.


*byeol azt jelenti csillag.