2. rész 2/1

Reggel az ébresztőórám keltett, majd nehezen felnyitottam szemeim, és elvakított a fény. Utáltam korán kelni, mert sosem aludtam valami jól. Kitipegtem a fürdőbe, rendbe hoztam a hajam, majd a fogam is megmostam. Felvettem az egyik kedvenc farmertérdnadrágom, és hozzá a fekete Mickey-s pulcsim. Lesiettem a lépcsőn, majd anyuba botlottam:
-Jó reggelt SuMin! Apád már bement dolgozni. Én csak később megyek, de valószínűleg mire hazaérsz egyikünk se lesz még otthon.- Pff. Gondoltam, na mindegy megszoktam, hogy egyedül vagyok itthon. Leültem a kanapéra, majd megkerestem a suli címét és, hogy körülbelül merre is kell menjek. Elcsomagoltam magamnak egy almát és egy szendvicset, majd a táskámmal a vállamon elindultam a suliba. Kiléptem az ajtón, a reggeli nap sugarai vándoroltak át a testemen, és egy kis hűvös tavaszi szellő csiklandozta meg arcom. Bedugtam a fülesemet, de csak az egyik fülembe, mert a környék nem tűnik olyan kiszámíthatónak, és bevallom őszintén, nem nagyon tervezem a sötétben járkálást. Anyuék így is a szívemre kötötték, hogy figyeljek közlekedés közben, és ne járkáljak ordító zenével a füleimben. Kiléptem a járdára, és nyugtáztam magamban, hogy nem fenyeget semmi furcsaság. Elindultam a suli felé, legalábbis azt hiszem, hogy abba az irányba. Pár méter megtettével meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Körbenéztem, de nem láttam senkit, viszont amikor ismét irányba helyeztem magam a szomszédfiú állt az orrom előtt:
-Jó reggelt! Egy kicsit elaludtam, de gondoltam elkísérlek, ha nem baj.- húzta ismét olyan elbűvölő mosolyra a száját, mint tegnap délután.
-Neked is! Hát végül is abban se vagyok biztos, hogy jó irányba megyek, szóval azt megköszönném, ha elkísérnél.-
A fiú megindult az ellentétes irányba, majd megszólalt:
-Igazából arra is mehetnénk, de akkor tennénk egy kerülőt viszont így tíz perc és ott vagyunk.-állt meg egy pillanatra, majd mikor beértem elindultunk. Az út valóban nem volt sok a suliig és az idő is hamar eltelt. Útközben Taehyung elmesélte, hogy van egy nagyon jó barátja az iskolában és, hogy majd bemutat neki engem. Végül is nem gond hiszen alig ismerek itt valakit.
A sulit meglátva tátva maradt a szám. Egyáltalán nem olyan volt mint amilyennek képzeltem, még csak a környékhez sem illett igazán. Szép, fejlett és tiszta volt. A diákok csoportosulva sétáltak befelé egy nagy udvaron keresztül. Mi is ezt tettük. Igazából Taehyung vezetett, mert fogalmam sem volt merre mi van. Gyorsan elő kaptam a beiratkozási papírjaimat, amivel majd fel kell menjek az igazgatóságra. Megkértem a fiút, hogy igazítson útba és mondtam , hogyha végeztem majd utána megyek. Fel kellett mennem két emeletet az irodáig, aztán a folyosó végén rá is leltem az igazgatóira.
Bekopogtam, de ez a kopogás aligha volt hallható ugyanis nem jött ki hang az ajtó mögül. Újra bekopogtam, valamivel bátrabban mint az előbb.
-Tessék csak!- hallatszott bentről egy idősebb női hang.
-Jó napot! A nevem Baek SuMin! A papírokat hoztam az átiratkozással kapcsolatban.- hadartam a hölgynek aki egyáltalán nem tűnt idősnek.
-Jó napot! A nevem Kim Seoyoun! Az iskola igazgatónője. Kérem, foglalj csak helyet- mutatott az íróasztala előtt lévő székre, mire leültem. A papírokat nézegette, majd a kezembe nyomott egy órarendet, valamint az iskola renddel kapcsolatos szabályait.
-Nos, úgy látom az első órád matematika. Siess, mindjárt becsengetnek! A matek terem az elsőn van. - szólalt meg a nő egy mosolyt varázsolva ránctalan arcára.
-Köszönöm, Viszlát!- léptem ki az ajtón kezemben a papírokkal. Az első órám matek. Utálom a matekot. A legunalmasabb tantárgy. Na mindegy, először is meg kéne találnom a termet. Lesiettem a lépcsőn, és épp becsöngettek. Nem késhetek az első napon! Végig szaladtam a folyosón és szemeimmel végig futottam az ajtókon lévő feliratokon. Hol a matematika? Hol van a matek terem? A folyosó végére érve egy újabb folyosóra bukkantam. Elindultam rajta majd valahol középtájt ráleltem a matematika feliratra. Lihegve kopogtattam be , majd nyitottam ajtót.
-Elnézést a késésért, az igazgatóiban voltam, még új vagyok.- jelentettem még mindig levegőért kapkodva a kedves arcú tanár úrnak.
- Rendben. Semmi gond. Kérlek írd fel a neved a táblára majd foglalj helyet egy üres padban.- szólt mély hangján a tanár. Felírtam a nevem, és elindultam az osztállyal szemben, mikor megláttam Taehyungot, és egy üres helyet előtte. Azonban ledobtam magam az ülésre, és elővettem a felszerelésem. Körbe néztem, az új társaságon, a jobbomon egy sötét hajú lány ült aki szélesen mosolygott rám. Visszamosolyogtam rá, majd hátrafordulva megkérdeztem Tae-től, hogy hol tartunk. Az óra lassan telt, mivel ezeket már vettük az előző sulimban, még unalmasabbnak tartottam a matekot. Így egész végig csak bambán néztem ki a fejemből.
-Szia! Kim EunBi vagyok, szólíts csak EunBi-nek.- térített ki gondolkozásomból a mellettem ülő lány.
-Szia! Örülök, hogy megismerhetlek!-köszöntem neki egy széles mosollyal az arcomon. Nagyon kedvesnek tűnik, aranyosan mosolyog.
-A következő óránk irodalom. Jössz velem?- kérdezte barátságosan.
-Öhm, rendben, persze.- de mielőtt elindultam volna hátranéztem a szomszédomra. Taehyung mosolyogva legyintett:
-Menj csak, majd találkozunk.- Én pedig bólintottam, majd elindultam, a nálam kicsivel alacsonyabb lány után. A tanterem nem volt messze a matektól, így gyorsan odaértünk, és elhelyezkedtem EunBi padja mellett.
-Figyelj, csak Sumin! Ma elmehetnénk valahova suli után, ha van kedved.- dobta fel az ötletét a lány.
-Rendben!- mosolyogtam a boldogságtól, hiszen valaki barátkozni szeretne velem, ami a költözés után már másodjára fordul elő. -Tudod, nekem eddig nem voltak barátaim, és itt is csak egy embert ismerek, őt is a szomszédból, de annyira örülök, hogy ilyen barátságos vagy velem, az előző sulimban senkit nem érdekeltem.- biggyesztettem le szám csücskeit.
-Oh, hát ezen változtathatunk!- felelte boldogan a lány. Majd becsöngettek. Taehyung is helyet foglalt mögöttem, és a szintén roppant unalmas óra elkezdődött. Reggeli szünet következett, így EunBi felajánlotta, hogy együnk vele, mármint Taehyung és én. Az ebédlő elég tágas volt, és nagyon világos a hatalmas ablakok miatt. Elővettem a szendvicsem, majd a többiekhez hasonlóan falatozni kezdtem. Egy fekete hajú fiút véltem felfedezni, ahogy a mi asztalunkhoz közelít. Megállt majd, levetette magát Taehyung mellé.
-Sziasztok lányok, Jungkook vagyok!- villantotta meg 1000 wattos mosolyát.
-Szia!- köszöntünk neki, majd Taehyung- ra néztem.
-Ő Jungkook, a legjobb barátom.Én hívtam, hogy velünk reggelizzen. Remélem nem baj.- mosolyogtak a fiúk.
-Nem, persze, hogy nem.- mosolyogtam rájuk, és észrevettem, hogy a mellettem ülő lány elpirulva nyammogott. Én azt gondoltam volna, hogy kettőnk közül én vagyok a szégyenlősebb, de hát akkor talán még sem így van. Egy mosollyal nyugtáztam a dolgot, majd Jungkook szólalt meg:
-Te új vagy itt, igaz?-kérdezte.
-Igen. A nevem Baek Sumin, a hétvégén költöztünk ide a szüleimmel.- válaszoltam.
-És mit az ad Isten, pont Taehyung szomszédságába kerültél.- nevetett a fiú., mire az említett oldalba lökte.
-Maradj már!- vetett szúrós tekinteteket  Jungkook felé.
-Öhm, ha nem bánjátok, Sumin és én elmegyünk a mosdóba, mindjárt visszajövünk.- ragadta meg karjaim a lány, mi meg értelmetlenül néztünk rá.
-Oké, menjetek nyugodtan!- mosolyogtak a fiúk. Engem pedig húzott maga után a lány, és kénytelem voltam utánarohanni. Benyitottunk az ebédlő melletti mosdóba.
 -Mi a baj?- kérdeztem a már már vörös arcú lánytól.
-Tudod.. Az  fiú, vagyis Jungkook 9.- től tetszett, de még sose köszönt vagy ilyesmi. És most meg hirtelen csak velünk reggelizik, és hát nem tudtam megszólalni, elakartam jönni, remélem megérted.- felelt a lány szinte már könnyes szemekkel.
-Persze ne aggódj! De úgy nem fog megismerni ha nem is szólsz hozzá.- mosolyodtam el.
-Tudoom, de nem merek megszólalni, egyszerűen nem megy.-
-Hát én azt hittem, hogy én vagyok a szégyenlősebb kettőnk közül.- nevettem el magam.
-Lehet, de ha tetszik valaki néma leszek.
-Na szerintem, menjünk, mert kitudja mit gondolnak most is rólunk.- nevetgéltem. Kimentünk a mosdóból, de meglepetésünkre a fiúk előttünk álltak.
-Elég sokáig voltatok bent, gondoltuk megnézzük, hogy minden rendben.-hadarta Tae.
-Persze, minden a legnagyobb rendben.- mosolyogtam az újdonsült barátnőmre és elindultunk az óráinkra.  Jungkook elköszönt, ugyanis neki más órái lesznek.