-Rendben- Sietek fel az emeletre, majd benyitok az újdonsült szobámba. A látvány ami fogad eléggé lehangol, mivel régies és még dohos szaga is van. Nagyon nincs ínyemre a költözés, még azt sem tudom hogy fogok beilleszkedni a suliba. Eddig se voltak barátaim és félek most se nagyon lesznek.
Nagyjából végeztem a szobámmal bár ráfér egy kis felújítás, és nem ártana lecserélni a szekrényeket sem. Indulnék lefelé mikor megpillantok egy képet az egyik komódon. A nagyszüleim vannak rajta. Nagypapám régebben meghalt. és azóta gyakrabban látogattam meg a nagyim, de most ő is eltávozott. Szerettem őket, jobb kapcsolatot ápoltam velük, mint a szüleimmel, hiszen ők alig foglalkoztak velem. Ha magányosnak éreztem magam (márpedig ez gyakran előfordult) rájuk számíthattam, ám a nagy távolság nem mindig engedte meg a találkozásokat. Eltettem a képet a fiókba, majd lesiettem a lépcsőn. Anyu a konyhában állt, majd megjegyezte: - Ha végeztél, kimehetnél segíteni apádnak behozni a cuccokat.- Nagyszerű! Na mindegy, bár nincs sok kedvem hozzá jobb ha azt teszem amit anya mond.
Kimentem a ház előtt lévő kiskertbe, amely "csodás" látványt nyújt a graffitis falfírkákra és más "szépségekre". Oda sétáltam apuhoz, aki a költöztető kocsi hátuljából pakolta ki a dobozokat.
-Áh, szia kicsim, bevinnéd ezeket a nappaliba kérlek?- tette fel a kérdést.
-Persze- Húztam műmosolyra a számat, bár meg kell hogy mondjam apuval mindig jobb kapcsolatban voltam mint anyuval. Ezek a dobozok elég nehezek, de szerencse, hogy nincs sok belőlük, ugyanis anyu utálja a sok kacatot. Bevittem a nappaliba ahogy apu kérte. Anyu a konyhában csinálta (valószínűleg) a vacsorát, mivel már kint is sötétedett. Lassan apu is befáradt és elkezdte kipakolni a dobozokat. Nekem semmi kedvem nem volt benn maradni így kivittem magammal egy pokrócot, és leültem rá az udvaron. Bedugtam a fülhallgatóm, majd elindítottam a számomra társaságot nyújtó, agyon hallgatott zenéimet.
Nemsokkal később egy fiú bukkant fel a kerítés túloldalán, majd megszólított:
-Szia, a nevem Kim Taehyung, de hívj csak Taehyung-nak, vagy Tae-nek. Itt lakom a szomszédban nem rég költöztünk mi is ide, ééés gondoltam megismerhetném az újdonsült szomszédom.- Húzta elbűvölő mosolyra száját, majd átjött a kertünkbe és a kezét nyújtotta felém.
-Szia, az én nevem Baek SuMin, de elég a SuMin is. Öhm, hát a nagyszüleim háza volt ezidáig, de a nagymamám eltávozása után ide kellett költöznünk.- Ültem vissza a pokrócomra, majd ismét beszélni kezdett:
-Oh, igazán sajnálom! Ez a környék nem éppen a legmegfelelőbb egy ilyen csinos lány számára.- húzta ismét mosolyra száját, aztán mielőtt folytathatta volna meginvitáltam a pokrócom másik felére.
Én édes apámmal élek most, anyukám meghalt egy balesetben errefelé. Mivel apu rendőr, ő kérhette az áthelyezését erre a körzetre, így ide költöznünk, hogy apu jobban szemmel tartsa a környéket. Ám én ennek kicsit sem örülök, de mindegy.- mesélte el a költözését. Talán ez a fiú, jó társaságot nyújthat majd, elég kedvesnek tűnik, bár eléggé beszédes, ami én egyáltalán nem vagyok. Ráadásul nagyon helyes! De tényleg igazán szerencsésnek érzem most magam, hogy ilyen szomszédom van. Az ábrándozásomat ismét anyu szakította meg:
-SuMin.. Oh ki ez a fiatal ember?- mosolyog anyu az ajtóban, majd kijön hozzánk.
-Öhm, a szomszédban lakik, Kim Taehyung a neve, az édesapja és ő is csak nemrég költöztek ide.- válaszoltam anyunak.
- Na és te hova jársz suliba?- szegezte ezúttal a kérdést Taehyungnak.
-A Cshungam középsuliba innen nem messze.- felelte a fiú széles vigyorral az arcán.
-Oh hát én is oda irattam át SuMin- t. Ez remek kicsim, legalább nem leszel egyedül.- örült meg anyu újdonsült szomszédunknak.
-Egyébként a vacsora miatt akartam szólni, de neharagudj, nem készültem vendégekre. Viszont holnap átjöhetnél édesapáddal egy vacsorára.- közölte anyu jó szomszéd módjára.
-Köszönjük a meghívást, megbeszélem vele.- indult haza felé a fiú.
-Jóéjszakát!- köszönt el Taehyung immáron a szomszédkertből.
-Jóéjt!- integettem vissza neki, befelemenet felkaptam a pokrócomat, és beléptem a fényárban úsztatott házba. Apu már az asztalnál ült, és vacsorázott, anyu pedig a konyhában tüsténkedett. Leültem apu mellé, és neki láttam a vacsinak.Anyu is csatlakozott, majd megjegyezte:
-Nagyon udvariasnak tűnik ez a fiú.- mosolygott két falat között. Apu erre egyből felkapta a fejét. Egy téma ami fontosabb az evésnél, a fiúk.
-Mi milyen fiú?- kérdezősködik.
-A szomszédunk, Taehyung a neve. Nagyon kedves, épp beszélgetett SuMin-nal mikor kiléptem.-válaszolt anya.
-Csak bemutatkozott- haraptam egy újabbat anyu csirkehusijába. Imádtam anyu főztjeit. Nagyon jól főzött.
-Hmm, legközelebb nem csak bemutatkozni fog...- tette hozzá apa, egy gúnyos mosollyal az arcán.
-Kössz apu, most elment az étvágyam. Inkább felmegyek pakolászni.- Álltam fel az asztaltól. Apu meg hangos nevetésbe tört ki. Örülök hogy ennyire tetszik a saját humorod. Kivittem a tányéromat, és elmosogattam. De ezt is csak azért, mert már nem lett volna kedvem lejönni és eltakarítani az egész maradékot. Felmentem a szobámba, majd fogtam a pizsimet, és megengedtem a kád vizet a fürdőszobába, ami közvetlen a szobámból nyílt. beindítottam a zenéimet, és elmerültem a forró vízben. Végre kizárhattam, magam körül a külvilágot, és relaxálhattam egy kicsit. Félek a holnapi naptól, vajon lesznek kedves lányok? Ha nem lesz más, akkor Taehyung-gal tölthetném a napot. Végül is csak őt ismerem innen. De majd meglátjuk.
Kiszálltam a már kihűlt vízből, megtörülköztem, belebújtam a pöttyös pizsimbe, és rávetődtem a kicsit sem kényelmes ágyamra. Csak a plafont bámultam, most éppen azon gondolkodtam, hogy kikéne takarítani holnap, mert véltem felvedezni pár pókhálót a sarkokban. Szuper ezt is elintézhetem, ráadásul a délutáni "kipakolás" se sikerült így, majd azzal is végeznem kell, de ma már semmihez nincs kedvem. Takarót is húznom kéne, remek. Felhúztam az ágyneműt, és "kényelembe helyeztem magam". Most kikapcsoltam az agyam és álmodozni kezdtem, az éjszaka fénye halványan bevilágított az ablakon, és a kellő sötétségben álomba merültem.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése