7. rész

Sötét van. Ismét a félelmet keltő szobában vagyok. Álmodok. Ezt csak álmodhatom! Minden újra fog játszódni? Nem tudok mozogni. Miért kell ennek megtörténnie ismét? Mi a jelentősége ennek? Egyáltalán jelent valamit? Remélem nem. Fény jelenik meg előttem. Kinyílt az ajtó. De meglepetésemre két alak lép be rajta. Arcukat nem látom tisztán. Felakarok ébredni! Közelednek, ismét egy késsel. A szív is a helyén lóg. Ez Taehyung és... Kim Jongin!! Mi ez az EGÉSZ?
-Segítsen valaki!- kiabálok, de nem hallatszik.
-Shh...- tette ujját leragasztott számra Tae.
-Már régóta kereslek.-mondta a férfi mosolyogva. Megijedtem, ezek szerint tegnap mégsem képzelődtem?
Egy pillanat alatt vágott rajtam egyet. Azonnal sikítozásban törtem ki, de csak belülről hallatszott. Miért nem ébredek már fel? Oldalra pillantottam. Egy lány feküdt mellettem. Halott volt. Mellkasán éktelenkedett egy nagy lyuk. Hiányzott a szíve. Hirtelen eltűnt Taehyung és a férfi is. Anyám arcát láttam magam előtt. Azt suttogta:
-Segíts!-
Kipattantak szemeim. Mi volt ez az egész? Ki volt az a lány? Mi van velem? Órámra pillantottam: 6:54. Már inkább nem alszom vissza. Felöltöztem, rendbe raktam magam, és lementem a nappaliba. Apu már ott ült a kanapén és a reggeli híreket nézte. Úgy döntöttem csatlakozok hozzá, így leültem mellé a kanapéra. Éppen a vezető hírt mutatták. Hogy micsoda?
-Ma reggel találtak rá holtan a 16 éves lányra egy sikátorban. Úgy tűnik, hogy megkínozták, valamint egyes belső szerve nem volt a helyén, például a szíve sem.- hallattszódott a sokkoló hír a nő szájából.
-Ez most komoly?- kérdeztem felháborodva.
-Úgy tűnik...- mondta apu is lesokkolva. - Figyelj kicsim, én nem szeretnék köntörfalazni, szóval világosan megmondom, hogy este sehova nem mehetsz el nélkülünk, vagy a barátaid nélkül.- figyelmeztetett komoly tekintettel.
-Megértem... de tudok vigyázni magamra.- nyugtattam meg egy kicsit.
Ezzel a hírrel az egész napom el lett szúrva.
Elindultam, kint egy ideges Taehyung-al futottam össze.
-Szia SuMin! Hallottad a híreket?- kérdezte frusztráltan.
-Szia! Igen sajnos. És megint álmodtam. Benne volt az a lány is. Vagyis azt hiszem ő volt az.És most nem csak te voltál a gyilkos, hanem az a részeg Kim Jongin is arról a partiról. Nem értem ezt az egészet!- törtem ki hirtelen.
-Én sem, de ne aggódj minden rendben lesz. Apukám már dolgozik az ügyön.-nézett a szemembe biztatóan.

Bent a suliban elmeséltem Eunbi-nek és Jungkook-nak a mai álmom is.
-Azt mondtad Kim Jongin?- kérdezte összezavarodva barátnőm.
-I...igen, azon a bulin találkoztam vele.- mondtam halkan.
-De hát ő a nagybátyám, apa testvére!- kiáltott fel hirtelen. -Hogy lehetett benne az álmodban?- kérdezte aggódó arccal. Mind értetlenül néztünk rá.
-Mm...mi? Tényleg? Nem tudom, azt hiszem valami köze lehet ahhoz, hogy tegnap láttam az utcánkban este.
-Ő is ott lakik...-mondta egyszerűen.- Ezért láthattad.
-Éé... és ő gyakran részeg?- kérdeztem lefelé bámulva.
-Háát a családban nem sokan szoktak inni, de igen, ő elég gyakran az.- mondta elgondolkodva.
Nem gondoltam volna, hogy ez a fura alak EunBi rokona. De sajnos ettől nem lettem sokkal okosabb.

Tesi óra közepén, egy harmadikos srác odaszaladt hozzám:
-Őő...Izéé... te vagy Baek SuMin igaz?- kérdezte zavartan.
 -Igen, én vagyok.- helyeseltem.
- Dr. Byun hívat az orvosiba, valami általános vizsgálatról volt szó... azt hiszem.- Meglepődtem. EunBi mondta, hogy menjek nyugodtan, úgyhogy elindultam. Kicsit félénken kopogtattam be az orvosi ajtaján.
-Jöjjön be!- hallattszódott bentről a kedves hang.
-Jó napot!- köszöntem félénken.
-Ne aggódjon- mosolygott rám.- Ez csak egy általános vizsgálat lesz. Mivel maga nem esett túl az év eleji vizsgálaton- magyarázta. Bólintottam. -Kérem, vegye le felsőjét és álljon oda!- mutatott egy fura mérleghez. Egy kicsit megszeppentem, nagyon szégyenlős vagyok mások előtt, de ő még is csak egy orvos. Úgy tettem ahogy kérte. Megmérte a magasságom, aztán a pulzusomat is.
-Nos, ne ijedjen meg, most vért veszek magától.- értetlenül néztem rá. Egy suli orvos tényleg csinálhat ilyet? Félve felé nyújtottam a karom. Beleszúrta a tűt, majd mikor megtelt, finoman húzta kifelé.
-Rendben ezzel megvagyunk, egyébként hogy van a lába?- kérdezte kedvesen.
-Jobban- feleltem röviden.
-Most már nyugodtan visszaöltözhet, végeztünk.- mosolygott. Felöltöztem, majd visszamentem a tesi órára. Mivel nem tesizhettem még, csak néztem a többieket a lelátóról. Vajon miért kellett vért venni? Tudtommal ilyen nem szokott lenni, az előző sulimban sem volt ilyen. Mondjuk az Kínában volt, szóval lehetséges, hogy itt ez megszokott. Gondolkodásomból a lihegő EunBi zökkentett ki:
-Na mi volt?- kérdezte.
-Hát megmért, meg vett vért is.- mire barátnőm szeme elkerekedett.
-Vért? Minek?-kérdezte érdeklődően.
-Nem tudom... nem mondta.- feleltem.
-Háát ez fura.Viszont figyi! Nem lenne kedved délután átjönni hozzánk? Vigyázni kéne a beteg húgomra, mert anyuék elmennek otthonról. És akkor mesélhetnék a tegnapi randiról is.- mosolygott kedvesen.
-Rendben! Nem is mondtad, hogy van egy húgod...- gondolkodtam el.
-Pedig van, és nagyon rossz, na majd meglátod.- kacsintott aranyosan, aztán visszafutott a többiekhez.

Mikor kicsengettek az utolsó óráról, még egy kicsit kint beszélgettünk a suli előtt négyesben.
-Szóval tartotok egy csajos délutánt?- kérdezte mosolyogva Jungkook.
-Ahamm- bólintottunk egyszerre EunBi-vel. Még egy darabig így csevegtünk, aztán Jungkook elindult haza. Taehyung meg félre hívott.
-SuMin beszélhetünk?- kérdezte komolyan.
-Igen persze, miről?- érdeklődtem, míg barátnőm várt a buszmegállóban. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Apu hívott.
-Pillanat ezt fel kell vennem.- mutattam a telefonomat Tae-nek ,aki csak bólintott.
-Szia apa, miért hívsz?- kérdeztem.
-Kicsim, a kórházban vagyok, anyád karambolozott. Most hozták be a mentősök, stabil az állapota, de nem fest valami jól. Ide kell jönnöd.- mondta halkan, és komolyan. Lesokkolt a hír. Taehyung-ra pillantottam, aggódva pásztázta ideges arcomat.
-Mi történt?- kérdezte, már ő is idegesen.
-Anyát kórházba szállították.- mondtam a semmibe bámulva, kifejezéstelen tekintettel.

6. rész

Az autóban ülve egyre unalmasabbá vált ez az egész, melegem volt, és valami hülye szám ment a rádióban. Gondolataimba feledkezve hamar eltelt az út, így anyu szólt hátra:
-Megérkeztünk, kiszállhatsz kicsim.- mosolygott. Óvatosan kitápászkodtam az autóból, kicsit sem elegánsan. A parti a főnök házában volt megtartva, valószínűleg megakarta mutatni, hogy mennyire gazdag. Egy óriási kertbe léptünk be, ami gyönyörűen ki volt világítva. Egy szökőkút állt a járda mellett, ami csöndben csobogott. Halk zene szólt bentről, követtük a hangokat, apuék elől, mi meg hátul Tae-val. Belülről a ház sokkal nagyobbnak tűnt, és hatalmas márvány szobrok díszítették a nappalit. Az emberek beszélgettek egymással csoportosulva. Apuék odavezettek minket a főnökhöz és feleségéhez. Természetesen megjegyezték, hogy mekkorát nőttem és hogy még mindig milyen szép vagyok. Egy év alatt nem hiszem, hogy olyan nagyot nőttem volna.
-Ő a fiúd SuMin?- kérdezte a főnök felesége kedvesen.
-Nem, csak az osztálytársam!- vágtam rá egyből, miközben kezemet ráztam magam előtt.
-Ó, és most akkor nincs barátod?- kérdezték együtt.
-Nem, nincs.- mondtam egy állmosollyal. Annyira utálom az ilyen kínos beszélgetéseket.
-Ne haragudjanak, de elmennék a mellékhelyiségbe, merre van a mosdó?- kérdeztem kínosan a házigazdáktól.
-Annál a szobornál balra.- mosolygott apu főnöke. Én meg lassan elindultam az említett helyiség felé. Egy fiatal úr megállított.
- Oh, hölgyem maga nagyon csinosan néz ki!- mosolygott perverzen.
-Öö... Izé köszönöm!- mondtam majd próbáltam kikerülni ezt a fura alakot.
- Jaj de faragatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. Kim Jongin! Maga is a cégnél dolgozik?-kérdezte kezét nyújtva felém.
-Baek SuMin. Nem az apám miatt vagyok most itt.- mondtam halkan, majd kezet ráztam vele. Ő erre közelebb jött hozzám, érezni lehetett rajta az alkohol szagot. Undorodom az ilyen emberektől. Megfogta a derekamat, majd elhúzott egy szoba felé.
- Táncolhatna velem...- mondta perverzen. Megfogta kezeimet, én pedig meg próbáltam elmenni onnan, de nem engedett kezeim szorításából.
-Talán majd máskor...Most pedig engedjen el vagy...- mondtam volna tovább de valaki megelőzött és kivette kezeimet a piás férfi kezeiből.
- Talán inkább soha!- mondta Tae mérgesen. Rám nézett, majd elhúzott onnan.
- Hé! Nem kéne csak úgy ráncigálni. Nem vagyok rongybaba.- mondtam felháborodva.
-Vissza vihetlek ahhoz az alakhoz, ha szeretnéd...- mondta komolyan, szemeimbe nézve.
-N...Nem!- csúszott ki a számon.- Köszönöm!- mondtam halkan.
- Jobban kellett volna figyelnem rád...- mondta még mindig olyan komolysággal.- Nem akarom, hogy valami bajod essen.- magyarázta csöndesen, miközben kivezetett a kertbe.
- Meg tudom védeni magam...
- Veszem észre. Talán ha nem lettem volna ott, már lehet, hogy egy ágyon lennél az az őrült fazon alatt.- gondolkodott el, aztán rám nézett, látta rajtam, hogy meglepődtem szavai hallatán, és valószínűleg tudta, hogy ez nekem rosszul esik.- Bocsi! Nem komolyan gondoltam, csak tudod... Jobban oda kéne figyelned.-szegezte rám ismét tekintetét. Észrevettem, hogy egy alak közeledik felénk, Tae-re néztem, háta mögé mutattam. Hátrafordult, majd akkorát csattant a férfi ökle Tae arcán, hogy felrepedt a szája.
-Hogy merted elvenni a barátnőmet?-kérdezte az az idióta, teljesen öntudatlan állapotban.
-Nem a barátnőd, te részeg állat!- ordítozott a fiú.
-Tae! Inkább menjünk haza... Vérzik az arcod.- mondtam, hirtelen szájára kapta a kezét. Bólintott egyet, majd ki indultunk a kertből. Azt írtam anyuéknak, hogy rosszul lettem, és Tae hazavitt, ne aggódjanak értem, csak már nem bírtam maradni. (Természetesen ez nem igaz, de azt nem mondhattam nekik, hogy Tae összekapott valakivel, mert mindkettőnket kinyírtak volna.) Taxit hívtunk, lediktáltam a címet, majd hazaérve kifizettem az összeget a sofőrnek. Bekísértem Tae-t hozzánk, és gyorsan elővettem az elsősegély dobozt a konyha szekrényből. Bekentem a sebet betadinnal, majd leragasztottam azt.
-Köszi!- nézett rám megenyhülve.
- Ne haragudj, hogy miattam bajba kerültél.- pillantottam a sebére.
-Nincs gond. Kiderült, hogy mindketten ilyen szerencsétlenek vagyunk.- nevetett.
-Viszont apa egyből ráfog jönni, hogy bevertek nekem.- mondta még mindig nevetve.
-Oh... Izé akkor leszedjem?- kérdeztem egy kicsit idegesen.
-Nem kell köszi! Legalább az öltönyömnek nem lett baja.- simította meg ruházatát. Mire felnevettem.
-Viszont én most megyek. Jobb lesz előbb túl esni a rendőri hegyi beszéden.- mosolygott aranyosan majd kilépett.
-Most már vigyázz magadra!- kacsintott, mire elmosolyodtam.
-Rendben szia!- integettem neki, majd bementem. Gyorsan eltettem az elsősegély ládát, aztán megnéztem a telefonom. EunBi üzenetet küldött:
-Azt hiszem járunk!:)-  vissza írtam neki, hogy holnap beszéljünk, aztán felmentem lezuhanyozni. A bokám sajgott a fájdalomtól, így mikor végeztem bekötöttem. Lentről kopogást hallottam. Gyorsan felöltöztem, majd lementem ajtót nyitni. Kinyitottam, de senki nem volt ott. Lehet, hogy rosszul hallottam. Rá egy két percre, anyuék hazajöttek.
-Jól vagy kicsim?-kérdezte anyu mikor bejöttek.
- Igen, már jobban vagyok.- erőltettem magamra egy hamis mosolyt. Apu rosszalló pillantásokat vetett felem amiket nem tudtam mire vélni. Valószínűleg megint, rosszra gondol, és félre érti a helyzetet.
-És ti hogy éreztétek magatokat?- kérdeztem, mintha érdekelne a dolog.
-Egész jól. Remélem, hogy tetszett a főnök feleségének az ajándékunk!- kacsintott apára anyu. Nem tudom miről volt szó, de nem is nagyon érdekelt. Felmentem a szobámba, nagyon meleg volt, így kinyitottam az ablakot. Az ablakon kinézve észrevettem egy férfit, az utcán állt. Az a férfi volt a partiról. Ez most komoly? Hogy kerül ide? Engem nézett, ahogy az ablakon bámultam kifelé. Azonnal becsuktam az ablakot, és behúztam a függönyt. Elővettem a telefonom és ráírtam Tae-re.
-Tae!!! Itt van!- írtam le gyorsan és röviden.
-Mi?? Ki van ott?- olvastam a szavakat.
-Nézz ki az ablakon!- ahogy leírtam egyből az ablakhoz léptem és elhúztam a függönyt. Taehyung már az ablakon bámult ki és engem nézett értetlenül. Mutogattam le az utcára, de már sehol nem láttam a férfit. Kinyitottam az ablakot, jeleztem Tae-nek, hogy ő is nyissa ki. A két ablak olyan 5 méter távolságra volt, így egy kicsit finoman, de át kiabáltam neki.
-Itt volt az a részeg férfi aki megütött.- kiabáltam idegesen.
-Biztos, csak képzelődtél! Hogy jött volna ide? Követett minket?- kérdezte komolytalanul.
-Nem tudom... Lehet.- mondtam egy kicsit megijedve. Erre ő csak legyintett egyet. Becsuktam az ablakot, és elhúztam a függönyt. Kicsit később újra kikukkantottam az ablakon, most sem volt ott. Lehet, hogy tényleg képzelődöm. Át pillantottam a szomszéd ablakba ahol még nem volt behúzva a függöny, és a lámpa fénynél tisztán láttam a háttal álló fiút aki pont akkor vette le felsőjét. Ezt nem hiszem már el! Mindig ablakban öltözködik? Szívesen néztem volna tovább, de nem illik leskelődni, így gyorsan ágyba bújtam. Egy csomó kérdés fogalmazódott meg bennem a mai napról. Tényleg képzelődtem volna?

5. rész

Mikor felébredtem csak résnyire nyitottam pilláim, egy sötét helyen voltam. Egy szobában ahol egy ágyon feküdtem. A tegnapi törölköző volt rajtam. Megkötözve hevertem a kicsit sem kényelmes bútoron, nem bírtam megmozdulni. Egy hang sem jött ki a számon, pedig segítségért kiabáltam. A plafonról egy papírszív lógott, ami vérzett. Az ágyra csöppentek a vércseppek. Ez az egész olyan ismerős volt. Majd hirtelen beugrott, ez volt a filmben, egy lányt elrabolnak, majd megkínoznak, és a szívét darabokra szaggatják, akárcsak egy papírszívet. Nagyon megijedtem, szabadulni akartam, de izgalomtól túlfűtött testem továbbra sem moccant. A kötelek szorítottak. Egy kis fény jelent meg előttem, egy ajtó nyílt ki. Valaki belépett rajta, homályos körvonalait láttam csupán, és közeledett hozzám. Az arcát nem tudtam azonosítani rendesen, egy magasabb férfi volt. Sikítoztam, de nem hallatszott. A szám le volt ragasztva. Hirtelen a szemeimben könnyek jelentek meg. Féltem, nem tudtam mi fog történni. Az alak egy kést emelt testem felé, majd így szólt:
-Azt hiszed nem ismerlek?- hajolt arcomba ijesztően. Lassan lehúzta a törölközőmet. Csak a fejemet ráztam zavarodottan.
-Pedig nagyon is jól ismerlek- egy újabb fény jelent meg valahonnan, majd megláttam arcát... Taehyung volt az. Hangosan nevetett, majd a kést végig húzta az immáron csupasz hasamon. Összeszorítottam szemeim, sírtam, zokogtam a fájdalomtól és a félelemtől. Mikor újra kinyitottam a szemem, a szobámban voltam egyedül, rápillantottam a hasamra, de a vágás nyoma meg sem látszott. Álmodtam! Ezt az egészet csak álmodtam!- könnyekben törtem ki, mert nem tudtam, hogy mi volt ez és hogy miért. Az egész olyan valódinak tűnt. Lassan visszafeküdtem, szipogva csuktam le szemhéjaimat, majd félve aludtam vissza.
-SuMin! SuMin!- halottam anya hangját. Nem mertem kinyitni a szemem.
-Kicsim elfogsz késni! Kelj fel!- éreztem meg kezét oldalamon. Lassan felültem, majd még lassabban kinyitottam a szememet. Anyu arcát láttam a reggeli napsugárban megvilágítva, aki egy enyhe mosolyt küldött felém, majd kiment a szobámból. Elkészülve ballagtam le a konyhába, mivel időm már nem volt rá így csomagoltam magamnak reggelit, és elindultam a suliba. Gyorsabban próbáltam sétálni. Egy kicsit megijesztett a környék bár reggel volt, az álom meg mindig tisztán égett a fejemben. Egy kéz fogta meg a vállamat, mire akkorát ugrottam előre, hogy a táskámat is elejtettem. Természetesen Taehyung volt az. Félve néztem rá, ahogy elém guggolt és segített felszedni a cuccaimat.
-Jó reggelt!- mosolygott kedvesen, a reggeli nap gyönyörűen világította be arcát.
-Ohm neked is! És koszi!- kaptam el a táskámat hirtelen tőle, majd gyorsan elindultam.
-Mi a baj? Egy kicsit meglepettnek tűnsz.- tűnődött az előbbi viselkedésemen.
-Talán nem kéne csak úgy rám ijesztened!- vágtam rá.
-Bocsii! Naa miért vagy ilyen harapós kedvedben?- kérdezte figyelmesen.
-Ne haragudj... Csak tudod az almomban...- próbáltam mesélni, de ahogy ránéztem arcizmai megmerevedtek, és eszembe jutott minden. Elszörnyedve néztem magam elé.
-Mi történt?? Mi a baj?- valószínűleg meglátta az előbújó könnyeimet.
-Az álmomban elraboltál, egy sötét szobában voltam megkötözve, és nem bírtam segítséget kérni. Olyan félelmetes volt.-fakadtam ki- És az egész olyan volt mint a horror filmben tegnap! Ijesztő voltál, felvágtad a csupasz hasam és nem tudtam semmit tenni.-borultam Tae vállára.
-Héé... Ez csak egy álom! Tudd hogy én soha nem tennék ilyet.- simogatta meg egy kicsit a hátamat, aztán finoman eltolt magától.
-Talán mégsem kellett volna horrort nézni...- mosolygott egyetértően, és a pulcsija ujjával letörölte a könnyeimet.
-Talán... Megkérdezhettétek volna, hogy mit nézzünk.- húztam én is mosolyra a számat, de ez a mosoly nem volt igazi. Az álom olyan valós volt, és olyan félelmetes. Viszont legbelül tudtam, hogy az igazi Tae tényleg nem tenne ilyet.

Lassan megérkeztünk a suliba, ahol az udvaron egyből kiszúrtam a bámészkodó barátnőmet. Odamentünk hozzá, mire ő egyből letámadott:
- Miért nem vetted fel a telódat? -kérdezte az ő telefonjára mutogatva.
-Jajj! Ne haragudj! Tegnap nagyon hamar elaludtam és a telefonom is le volt némítva, valószínűleg nem ébredtem fel rá.-mondtam komolyan, de a hangomon hallatszódott a szomorúság.
-Mi történt?- pásztázta aggodó szemeivel EunBi az arcomat.- Tae mi történt?- kérdezte a mellettem állótól.
-Velem álmodott- mondta kuncogva, mire én oldalba löktem. -Izéé... a tegnapi filmről, amiben én voltam a gonosz gyilkos.- mondta szomorúan.
-És ennyire megrémített??- kérdezte a lány.
-Nem tudtam semmit tenni, majd felvágta a hasamat!- mutogattam a "gyilkosra".
-De az csak egy alom volt!- mentegetőzött Tae.- álmodhatnál szépeket is velem.- kacsintgatott, mire EunBi -vel egyszerre nevettünk fel.
- Ilyen lehetetlen lenne?- kérdezte elgondolkodva.
-Inkább ne gondolkozz ezen.- szóltam rá.- Menjünk be! Mindjárt becsöngetnek-mutattam a suli faliórájára.
Gyorsan besiettünk az első órára, ami természetesen matek volt.

Reggeli szünetben EunBi-vel leültünk egy asztalhoz az ebédlőben, majd gyorsan rákérdeztem a fiúk jelenléte nélkül, a tegnap történtekre.
-Háát... Az úgy volt, hogy elmondta, hogy már egy ideje tetszem neki, és az, hogy most jöttél te Tae-val és velem az oldaladon, megkönnyítette a dolgát. A buszmegállónál állva én is elmondtam, hogy mit érzek iránta, mire megcsókolt. Annyira boldog voltam! Aztán ma reggel is beszéltünk, és megkérdezte, hogy járunk-e? Mire én azt feleltem, ha elmegyünk egy igazi randira akkor igen. Ő meg: ez nem akadály. Így ma este elmegyünk egy étterembe.- ujjongott EunBi.
-Úristen!! Tényleg??- aztán elgondolkodtam. - Pont ma este?- kérdeztem finoman.
-Igen, miért?- nézett rám érdeklődve.
-Háát..tudod... Anya tegnap közölte velem, hogy el kell menjek velük egy flancos buliba, ahova semmi kedvem sincs menni, de azt mondta, hogy elvihetem a barátaimat is.-magyaráztam el a dolgot.
-Ohh, ha tegnap szóltál volna... Akkor tuti elmehettünk volna Jungkook-kal.- szomorodott el.- De így viheted Tae-t!- derült fel hirtelen pont mikor az említett, meghozta Rómeót.
- Hova vihetsz engem?- kérdezte mosolyogva a fiú, miközben helyet foglaltak az asztalnál.
-... Egy elit szülinapi bulira... - a fiú szeme felcsillant- Dee... Még gondolkozom rajta...- motyogtam magam előtt.
- Naa! Ne már!! Talán így elfelejthetnéd az álmodat!- utalt arra a borzalomra.
- Milyen álom?- kapta fel hirtelen a fejét Jungkook.
-Majd elmesélem.- vágta rá Tae.
-Jut eszembe!- nézett rám EunBi.-Van mar ruhád?-kérdezte csillogó szemekkel, én azt hittem valami fontosabb lesz.
-Nincs, még nincs.-gondolkodtam el.
-Akkor menjünk el suli után ruhát venni neked, mert nekem is kéne még valami...- tűnődött el.
-Őő.. Okés.- egyeztem bele.
-Akkor mehetek veled?- kérdezte Tae.
-Ha jó leszel... - rántottam meg a vállam.
-Oké! Az leszek!- mosolygott vidáman.
-Akkor ma, suli után elviszlek egy jó helyre! - mondta izgatottan EunBi.
-Én is mehetek?- tette fel kezet Tae, mintha épp az iskola padban lenne.
-Felőlem..., de úgy is unni fogod.- vágtam rá.

Órák után EunBi, Tae és én elmentünk abba az üzletbe, amit EunBi ajánlott, és a sok ruha közül a lány gyorsan kikapott vagy harmat, (mintha mar századjára járna itt) kezembe adta azokat, és belökött az egyik öltözőfülkébe. Az első két ruha borzalmasan állt, de a harmadik nagyon megtetszett magamon.

Kimentem, hogy megmutassam a többieknek:
-Nagyon jól néz ki! Ezt kell megvenned!- tapsolgatott barátnőm Tae mellett aki egy szót sem szólt, csak alaposan végigmért.

Visszamentem a fülkébe, és levettem a ruhát. Egy kicsit elgondolkodtatott az előbbi kép ami ott virított előttem ... Talán csak nem tetszett neki. De mindegy nekem tetszik és meg is veszem! EunBi is kinézett magának egy cipőt, majd gyorsan beálltunk a sorba, hogy kifizessük a dolgokat. EunBi elköszönt tőlünk, hazament, hogy készülődjön a randijára. Mi is elindultunk hazafelé. Az út közben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Nem tudom mi ütött belé. Majd a házunk előtt megkérdeztem:
-Ugye meg átöltözöl?- utaltam az elegáns kinézetre...
-Jaa... Igen mindjárt jövök.- mondta csöndben, majd hazaszaladt.

Otthon anyuék mar felöltözve vártak rám. Gyorsan felvettem a ruhát, majd elgondolkodtam, hogy milyen cipőt is vegyek fel hozzá...
-Kicsim! Vedd fel ezt!- nyújtott elém anya egy pár fehér magassarkút.
-Oh ... Oké.- egy kicsit morcosan néztem a cipőre, mert még mindig fájt a lábam, de csak ez illett a ruhához, úgyhogy felvettem. Kissé lassacskán ugyan de elindultunk a bejárat felé. Apu egy kicsit közel hajolt hozzám:
- Nagyon csinos vagy!- mondta büszkén mosolyogva. Csak megvontam a vállam, majd kimentünk az autóhoz. Taehyung a kerítésnek támaszkodva állt, öltönyben. Hűha! Azt nem gondoltam volna, hogy így kifog öltözni... De azért meg kell hogy mondjam, jól állt neki. Üdvözölte szüleimet, majd beszálltunk az autóba és elindultunk a helyszínre.
A hátsó ülésen ültem Tae mellett, aki egy pillanatra közelebb hajolt hozzám:
- Egyébként nagyon jól áll!- súgta a fülembe, majd kacsintott egyet. Ez a fura érzés hirtelen, kicsit kirázott.
-K...köszi.- suttogtam elpirulva, majd tovább figyeltem az elhaladó házakat, az immár sötét utcában. Valamiért egyre csak az álomra tudtam gondolni... Arra , hogy mi van ha ez megtörténik? Mi van ha épp ma?

4. rész

A busz egészen elvitt minket a belvározsba, leszálltunk az egyik megállóban (nem ismertem a helyet) majd onnan sétáltunk tovább a bevásárlóközpontba. EunBi magabiztosan járta az utcákat, míg én csak mellette ballagtam. 10 perc séta után megérkeztünk a plázába, majd fel kellett mennünk a második emeletre ahol a mozi van. Nagyon sok ember volt így délután. A büfé előtti ülőhelyeknél megpillantottam a fiúkat, miközben falták a pattogatott kukoricát. Na szép! Oda mentünk hozzájuk, és leültünk a másik két székre. Észrevettem ahogy Jungkook szépen megnézte barátnőmet. Nem csodálom nagyon csinos volt. Erre csak elmosolyodtam.
-Mi az?- kérdezte mosolyogva Taehyung.
-Semmi-vigyorogtam tovább- Egyébként, milyen filmet nézünk? Beálljunk a sorba a jegyekért?- kérdeztem.
-Már megvettük a jegyeket. A papírszívet nézzük.- mondta egyszerűen a velem szemben ülő fiú.
-Vá..várj. Az horror film nem?- néztem rá nagy szemekkel.
-Az.-nevetett Jungkook.
-De..de mi EunBi-vel akartunk eljönni először! És én nem szeretem a horrort!- törtem ki.
-Nyugi.-fogta meg kezem az említett lány.-Nem lehet olyan rossz.- nézett rám egy kicsit furán, mire rájöttem, neki mindegy, csak Jungkook-kal legyen. Szomorkásan bólintottam, majd vettem egy marékkal a popcorn-ból.
-Ha így haladunk elfog fogyni!- kiáltott fel Tae.
-Héé! Miért nem vettetek meg? -néztem rá.-Mindegy, beállok a büfébe. EunBi gyere mondd, hogy mit vegyek!-húztam fel barátnőmet aki a széken olvadozott.
-O...oké.-állt fel gyorsan, majd beálltunk a sorba.
-Legyen egy nagy popcorn! Meg egy közepes üdítő!-mutogatott a lány.
-Rendben, nekem is lesz egy közepes üdítő.- mosolyogtam az pénztárosra. Megkaptuk a kaját, majd visszamentünk a fiúkhoz.
-Lassan indulhatunk be!- ujjongott Tae. Mire én csak duzzogva elindultam utánuk a bejárat fele. Követtük őket a legfelső sorba. Középtájt foglaltunk helyet. Jungkook az egyik szélén mellette EunBi, mellette én, és a másik szélén Tae. Meg a filmes reklámokat vetítették. A Két fiú izgatottan kezdtek el falni a popcornt mikor elhalványultak a fények. Ezzel csak egy gondom volt. Mivel ők már megették a sajátjukat a miénkből ettek. Mar egy kicsit megelégeltem, hogy mar nyolcadjára nyúlt át ellőttem Tae, az EunBi ölében lévő dobozba.
-Nekünk is hagyjatok!- suttogtam a mellettem ülő fiúnak.
-Inkább figyeld a filmet!-szolt rám mire csak megforgattam szemeimet. Nem nagyon érdekelt ez a film. Megmondom őszintén szívesebben ültem volna itt EunBi-vel egy romantikus filmen. De nem! Köszönhető Tae-nek, aki most is itt rágcsál a fülembe. Rápillantottam a másik oldalamon ülőkre. Jungkook ugyan a filmet nézte de néha meg akadt a szeme EunBi lábain. Egy mosollyal nyugtáztam a jelenetet. Mire Taehyung szólt hozzám:
Mégis mit mosolyogsz, most fogják elrabolni a csajt!- suttogta.
- Honnan veszed, hogy mosolyogtam? Egyébként meg nincs sok közöd hozzá.- vágtam oda kicsit sem valami kedvesen.
-Nyugi!- viccesen meg veregette a vállam amit nem tudtam mire vélni. Értetlenül néztem rá. Majd belenéztem a filmbe. Pont ott tartott, hogy egy csajt megakarnak kínozni. Elég undorító, nem tudom, hogy lehet ilyet nézni. A filmet nézve a kólámért nyúltam... volna, oda kaptam a tekintetem, nem volt ott. Tae szürcsölgette vidáman.
-Héé! Az az enyém!- szóltam rá kicsit hangosabban, mire az előttem ülő alak hátrafordult és ránk szólt, hogy maradjunk már csendben. EunBi-ék is ránk néztek.
-Olyanok vagytok mint a gyerekek.- nevetett barátnőm.
-De hat... Bele ivott az üdítőmbe!- mutogattam a bűnösre.
-Mert megszomjaztam. Minket nem is kérdeztél meg, hogy mit kérünk.- nézett szomorúan.
-Ti meg meg se kérdeztétek hogy mit nézzünk!- néztem rá mérgesen.
-Igaz.- gondolkodott el, majd felnevetett.
-Hallod! Maradjatok mar csöndbe! Kifognak küldeni titeket...- szólt ránk Jungkook.
Én csak duzzogva néztem tovább a filmet, most már szomjasan.
-Attól még ihatsz, nem vagyok fertőző.- mosolygott kedvesen.
-Kössz nem, már így is kisajátítottad magadnak.- néztem a félig üres pohárra.
-Hát jóó. -mondta, majd tovább nézte a filmet. Mar a vége felé járt, mikor magamba feledkezve, beleittam az üdítőbe. Mire feleszméltem Tae csak mosolygott. Én meg gyorsan átadtam neki az üveget. És nagyot néztem, mert egyszerűen csak megitta az egészet utánam. Hogy bírja?! Gusztustalan! EunBi-re pillantottam akinek a válla felett egy kar foglalt helyet. Jungkook csak kacsintott egyet felém, vagy Tae fele nem tudom, EunBi meg csak nézte a filmet, azt hiszem egy kicsit még félt is. A film végen megkönnyebbülve álltam fel a helyemről. Örültem hogy vége van ennek a borzalomnak. Kimentünk a teremből, a fény kicsit elvakított, így megbotlottam EunBi-ben aki előttem sétált.
-Bocsi!- néztem rá mire ő csak gyorsított a tempón.-Hé! Hova sietsz?- kérdeztem, miközben megpróbáltam felzárkózni mellé.
-Ja, csak mindjárt kilyukad a húgyhólyagom.- nevetett. Követtem őt a mosdóba.
- Nekem nem is volt lehetőségem, hogy megteljen. Tae megitta az üdítőmet.- durcáskodtam, barátnőmre várva. Mikor kijött, kezet mosott és megölelt.
-Köszönöm, hogy eljöttünk moziba! Nagyon jó volt!- mondta
-Szívesen!Örülök, hogy neked tetszett. - nevettem, mire ő is elkezdett nevetni. Kimentünk, a fiúk már vártak ránk.

Kint mar sötét volt és gyönyörűen ragyogtak a város fényei. Taehyung oda jött hozzám a buszmegállóban.
-Figyelj, Bocsi az előbbiekért. Nem gondoltam, hogy ennyire zavar.-mondta miközben a nyakát simogatta.
-Nos, annyira nem gáz, de így jössz nekem egy üdítővel, meg egy popcorn-nal!- vágtam rá gonoszan.
-Oké!- mosolygott. Nem értettem, hogy min... De mindegy. Szememmel a barátnőmet kerestem, majd megtaláltam... Jungkook társaságában. EunBi csillogó szemekkel nézett a fiúra, ő meg lassan közeledett arcához. Megcsókolta! Legszívesebben elkiáltottam volna magam örömömben, de azért mégsem tehettem. Taehyung jött hozzám közelebb.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan összejön...- suttogta mosolyogva, miközben őket nézte.
-Én sem. Várj te tudtál róla?- kérdeztem értetlenül.
-Jaaa arról, hogy tetszenek egymásnak? Ahamm!- mondta mosolyogva.
-Miért nem mondtad nekem?- törtem ki.
-Mert nem akartam, hogy beleüsd azt az ügyetlen orrod.-mutató ujjával hozzá ért az orromhoz, mire én csak megráztam a fejem.
-Mondhattad volna.- mondtam mérgesen.
-À, jön a buszunk!- kiáltott fel, mire Jungkook és EunBi elpirulva nézett felénk, aztán odajöttek hozzánk.
-Khm...-löktem oldalba barátnőmet, miközben felszálltunk a buszra.- Majd mondd el mi volt!-kacsintottam rá, mire ő elvette a telefonom. Értetlenül néztem rá aztán rájöttem, hogy csak beakarja írni a számát. De gyorsan belecsempészte még Tae és Jungkook telefon számát is.Visszaadta, majd közölte, hogy ő neki itt kell leszállnia. Az eső hirtelen megeredt, mire barátnőm gyorsan kinyitotta esernyőjét, és az alól integetett nekünk. Én meg nem hoztam! Szuper elfogok ázni!
-Srácok én is leszállok- szolt Jungkook a következő megállónál.
-Rendben. Szia!-integettünk neki.
-Ohm, te hoztál esernyőt?- kérdeztem Tae-től.
-Nem, kellett volna?-kérdezte, mire én csak megráztam a fejem. A suli utcájában szálltunk le mert onnan hamarabb haza érünk. Magamra terítettem a bőrdzsekimet és úgy próbáltam sietni Tae mellett a fájós lábammal. Mire végre megérkeztünk a házunkhoz, szanaszét áztam, Taehyung is. A csuromvizes tincsei belepték homlokát és pilláin lassan folytak le az esőcseppek egész arcán keresztül. Kicsit elidőztem rajta, magam sem tudom miért, azt hiszem ezt Tae is megtette, nem csodalom hiszen átázott felsőm eléggé átlátszott. Gyorsan észbe kaptam és berohantam a házba. A fiú még köszönt egyet, én csak integettem, majd vörös arccal csuklottam össze a padlón. Ki voltam merülve, fájt a lábam, és bőrig áztam. Anyu mikor meglátott, gyorsan hozott egy törölközőt és rám terítette azt.
-Elfelejtettem az esernyőt.- köhécseltem egy kicsit.
- Azt látom! De miért nem tudsz egy kicsit oda figyelni?- kérdezte , valószínűleg nem várt választ így csöndben maradtam.
-Egyébként, szeretném, ha eljönnél apáddal és velem holnap este egy szülinapi partira, amit a cégünk főnöke rendez felesége kérésére. Nagyon igényesek, így arra kérlek, hogy szépen öltözz fel! Nem szeretném ha szégyenkeznünk kéne miattad...-közölte egyszerűen hozzám vágva a szavakat.
-Van választásom? - kérdeztem, miközben feltápászkodtam a padlóról.
-Háát... Nincs. De ha van kedved elhozhatod a barátaidat. És akár a szomszéd fiút is.- mosolygott anya.
-Majd még meggondolom.- egyáltalán nem volt kedvem ehhez az egészhez. Tavaly mar volt egy ehhez hasonló. Hihetetlenül unalmas ilyen sznobok között "bulizni". Nem voltam éhes, így csak felmentem a fürdőszobámba, hajat mostam, és úgy ahogy voltam törölközőbe lehuppantam az ágyra és egy kis idő után elaludtam.