-Segítsen valaki!- kiabálok, de nem hallatszik.
-Shh...- tette ujját leragasztott számra Tae.
-Már régóta kereslek.-mondta a férfi mosolyogva. Megijedtem, ezek szerint tegnap mégsem képzelődtem?
Egy pillanat alatt vágott rajtam egyet. Azonnal sikítozásban törtem ki, de csak belülről hallatszott. Miért nem ébredek már fel? Oldalra pillantottam. Egy lány feküdt mellettem. Halott volt. Mellkasán éktelenkedett egy nagy lyuk. Hiányzott a szíve. Hirtelen eltűnt Taehyung és a férfi is. Anyám arcát láttam magam előtt. Azt suttogta:
-Segíts!-
Kipattantak szemeim. Mi volt ez az egész? Ki volt az a lány? Mi van velem? Órámra pillantottam: 6:54. Már inkább nem alszom vissza. Felöltöztem, rendbe raktam magam, és lementem a nappaliba. Apu már ott ült a kanapén és a reggeli híreket nézte. Úgy döntöttem csatlakozok hozzá, így leültem mellé a kanapéra. Éppen a vezető hírt mutatták. Hogy micsoda?
-Ma reggel találtak rá holtan a 16 éves lányra egy sikátorban. Úgy tűnik, hogy megkínozták, valamint egyes belső szerve nem volt a helyén, például a szíve sem.- hallattszódott a sokkoló hír a nő szájából.
-Ez most komoly?- kérdeztem felháborodva.
-Úgy tűnik...- mondta apu is lesokkolva. - Figyelj kicsim, én nem szeretnék köntörfalazni, szóval világosan megmondom, hogy este sehova nem mehetsz el nélkülünk, vagy a barátaid nélkül.- figyelmeztetett komoly tekintettel.
-Megértem... de tudok vigyázni magamra.- nyugtattam meg egy kicsit.
Ezzel a hírrel az egész napom el lett szúrva.
Elindultam, kint egy ideges Taehyung-al futottam össze.
-Szia SuMin! Hallottad a híreket?- kérdezte frusztráltan.
-Szia! Igen sajnos. És megint álmodtam. Benne volt az a lány is. Vagyis azt hiszem ő volt az.És most nem csak te voltál a gyilkos, hanem az a részeg Kim Jongin is arról a partiról. Nem értem ezt az egészet!- törtem ki hirtelen.
-Én sem, de ne aggódj minden rendben lesz. Apukám már dolgozik az ügyön.-nézett a szemembe biztatóan.
Bent a suliban elmeséltem Eunbi-nek és Jungkook-nak a mai álmom is.
-Azt mondtad Kim Jongin?- kérdezte összezavarodva barátnőm.
-I...igen, azon a bulin találkoztam vele.- mondtam halkan.
-De hát ő a nagybátyám, apa testvére!- kiáltott fel hirtelen. -Hogy lehetett benne az álmodban?- kérdezte aggódó arccal. Mind értetlenül néztünk rá.
-Mm...mi? Tényleg? Nem tudom, azt hiszem valami köze lehet ahhoz, hogy tegnap láttam az utcánkban este.
-Ő is ott lakik...-mondta egyszerűen.- Ezért láthattad.
-Éé... és ő gyakran részeg?- kérdeztem lefelé bámulva.
-Háát a családban nem sokan szoktak inni, de igen, ő elég gyakran az.- mondta elgondolkodva.
Nem gondoltam volna, hogy ez a fura alak EunBi rokona. De sajnos ettől nem lettem sokkal okosabb.
Tesi óra közepén, egy harmadikos srác odaszaladt hozzám:
-Őő...Izéé... te vagy Baek SuMin igaz?- kérdezte zavartan.
-Igen, én vagyok.- helyeseltem.
- Dr. Byun hívat az orvosiba, valami általános vizsgálatról volt szó... azt hiszem.- Meglepődtem. EunBi mondta, hogy menjek nyugodtan, úgyhogy elindultam. Kicsit félénken kopogtattam be az orvosi ajtaján.
-Jöjjön be!- hallattszódott bentről a kedves hang.
-Jó napot!- köszöntem félénken.
-Ne aggódjon- mosolygott rám.- Ez csak egy általános vizsgálat lesz. Mivel maga nem esett túl az év eleji vizsgálaton- magyarázta. Bólintottam. -Kérem, vegye le felsőjét és álljon oda!- mutatott egy fura mérleghez. Egy kicsit megszeppentem, nagyon szégyenlős vagyok mások előtt, de ő még is csak egy orvos. Úgy tettem ahogy kérte. Megmérte a magasságom, aztán a pulzusomat is.
-Nos, ne ijedjen meg, most vért veszek magától.- értetlenül néztem rá. Egy suli orvos tényleg csinálhat ilyet? Félve felé nyújtottam a karom. Beleszúrta a tűt, majd mikor megtelt, finoman húzta kifelé.
-Rendben ezzel megvagyunk, egyébként hogy van a lába?- kérdezte kedvesen.
-Jobban- feleltem röviden.
-Most már nyugodtan visszaöltözhet, végeztünk.- mosolygott. Felöltöztem, majd visszamentem a tesi órára. Mivel nem tesizhettem még, csak néztem a többieket a lelátóról. Vajon miért kellett vért venni? Tudtommal ilyen nem szokott lenni, az előző sulimban sem volt ilyen. Mondjuk az Kínában volt, szóval lehetséges, hogy itt ez megszokott. Gondolkodásomból a lihegő EunBi zökkentett ki:
-Na mi volt?- kérdezte.
-Hát megmért, meg vett vért is.- mire barátnőm szeme elkerekedett.
-Vért? Minek?-kérdezte érdeklődően.
-Nem tudom... nem mondta.- feleltem.
-Háát ez fura.Viszont figyi! Nem lenne kedved délután átjönni hozzánk? Vigyázni kéne a beteg húgomra, mert anyuék elmennek otthonról. És akkor mesélhetnék a tegnapi randiról is.- mosolygott kedvesen.
-Rendben! Nem is mondtad, hogy van egy húgod...- gondolkodtam el.
-Pedig van, és nagyon rossz, na majd meglátod.- kacsintott aranyosan, aztán visszafutott a többiekhez.
Mikor kicsengettek az utolsó óráról, még egy kicsit kint beszélgettünk a suli előtt négyesben.
-Szóval tartotok egy csajos délutánt?- kérdezte mosolyogva Jungkook.
-Ahamm- bólintottunk egyszerre EunBi-vel. Még egy darabig így csevegtünk, aztán Jungkook elindult haza. Taehyung meg félre hívott.
-SuMin beszélhetünk?- kérdezte komolyan.
-Igen persze, miről?- érdeklődtem, míg barátnőm várt a buszmegállóban. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Apu hívott.
-Pillanat ezt fel kell vennem.- mutattam a telefonomat Tae-nek ,aki csak bólintott.
-Szia apa, miért hívsz?- kérdeztem.
-Kicsim, a kórházban vagyok, anyád karambolozott. Most hozták be a mentősök, stabil az állapota, de nem fest valami jól. Ide kell jönnöd.- mondta halkan, és komolyan. Lesokkolt a hír. Taehyung-ra pillantottam, aggódva pásztázta ideges arcomat.
-Mi történt?- kérdezte, már ő is idegesen.
-Anyát kórházba szállították.- mondtam a semmibe bámulva, kifejezéstelen tekintettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése