6. rész

Az autóban ülve egyre unalmasabbá vált ez az egész, melegem volt, és valami hülye szám ment a rádióban. Gondolataimba feledkezve hamar eltelt az út, így anyu szólt hátra:
-Megérkeztünk, kiszállhatsz kicsim.- mosolygott. Óvatosan kitápászkodtam az autóból, kicsit sem elegánsan. A parti a főnök házában volt megtartva, valószínűleg megakarta mutatni, hogy mennyire gazdag. Egy óriási kertbe léptünk be, ami gyönyörűen ki volt világítva. Egy szökőkút állt a járda mellett, ami csöndben csobogott. Halk zene szólt bentről, követtük a hangokat, apuék elől, mi meg hátul Tae-val. Belülről a ház sokkal nagyobbnak tűnt, és hatalmas márvány szobrok díszítették a nappalit. Az emberek beszélgettek egymással csoportosulva. Apuék odavezettek minket a főnökhöz és feleségéhez. Természetesen megjegyezték, hogy mekkorát nőttem és hogy még mindig milyen szép vagyok. Egy év alatt nem hiszem, hogy olyan nagyot nőttem volna.
-Ő a fiúd SuMin?- kérdezte a főnök felesége kedvesen.
-Nem, csak az osztálytársam!- vágtam rá egyből, miközben kezemet ráztam magam előtt.
-Ó, és most akkor nincs barátod?- kérdezték együtt.
-Nem, nincs.- mondtam egy állmosollyal. Annyira utálom az ilyen kínos beszélgetéseket.
-Ne haragudjanak, de elmennék a mellékhelyiségbe, merre van a mosdó?- kérdeztem kínosan a házigazdáktól.
-Annál a szobornál balra.- mosolygott apu főnöke. Én meg lassan elindultam az említett helyiség felé. Egy fiatal úr megállított.
- Oh, hölgyem maga nagyon csinosan néz ki!- mosolygott perverzen.
-Öö... Izé köszönöm!- mondtam majd próbáltam kikerülni ezt a fura alakot.
- Jaj de faragatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. Kim Jongin! Maga is a cégnél dolgozik?-kérdezte kezét nyújtva felém.
-Baek SuMin. Nem az apám miatt vagyok most itt.- mondtam halkan, majd kezet ráztam vele. Ő erre közelebb jött hozzám, érezni lehetett rajta az alkohol szagot. Undorodom az ilyen emberektől. Megfogta a derekamat, majd elhúzott egy szoba felé.
- Táncolhatna velem...- mondta perverzen. Megfogta kezeimet, én pedig meg próbáltam elmenni onnan, de nem engedett kezeim szorításából.
-Talán majd máskor...Most pedig engedjen el vagy...- mondtam volna tovább de valaki megelőzött és kivette kezeimet a piás férfi kezeiből.
- Talán inkább soha!- mondta Tae mérgesen. Rám nézett, majd elhúzott onnan.
- Hé! Nem kéne csak úgy ráncigálni. Nem vagyok rongybaba.- mondtam felháborodva.
-Vissza vihetlek ahhoz az alakhoz, ha szeretnéd...- mondta komolyan, szemeimbe nézve.
-N...Nem!- csúszott ki a számon.- Köszönöm!- mondtam halkan.
- Jobban kellett volna figyelnem rád...- mondta még mindig olyan komolysággal.- Nem akarom, hogy valami bajod essen.- magyarázta csöndesen, miközben kivezetett a kertbe.
- Meg tudom védeni magam...
- Veszem észre. Talán ha nem lettem volna ott, már lehet, hogy egy ágyon lennél az az őrült fazon alatt.- gondolkodott el, aztán rám nézett, látta rajtam, hogy meglepődtem szavai hallatán, és valószínűleg tudta, hogy ez nekem rosszul esik.- Bocsi! Nem komolyan gondoltam, csak tudod... Jobban oda kéne figyelned.-szegezte rám ismét tekintetét. Észrevettem, hogy egy alak közeledik felénk, Tae-re néztem, háta mögé mutattam. Hátrafordult, majd akkorát csattant a férfi ökle Tae arcán, hogy felrepedt a szája.
-Hogy merted elvenni a barátnőmet?-kérdezte az az idióta, teljesen öntudatlan állapotban.
-Nem a barátnőd, te részeg állat!- ordítozott a fiú.
-Tae! Inkább menjünk haza... Vérzik az arcod.- mondtam, hirtelen szájára kapta a kezét. Bólintott egyet, majd ki indultunk a kertből. Azt írtam anyuéknak, hogy rosszul lettem, és Tae hazavitt, ne aggódjanak értem, csak már nem bírtam maradni. (Természetesen ez nem igaz, de azt nem mondhattam nekik, hogy Tae összekapott valakivel, mert mindkettőnket kinyírtak volna.) Taxit hívtunk, lediktáltam a címet, majd hazaérve kifizettem az összeget a sofőrnek. Bekísértem Tae-t hozzánk, és gyorsan elővettem az elsősegély dobozt a konyha szekrényből. Bekentem a sebet betadinnal, majd leragasztottam azt.
-Köszi!- nézett rám megenyhülve.
- Ne haragudj, hogy miattam bajba kerültél.- pillantottam a sebére.
-Nincs gond. Kiderült, hogy mindketten ilyen szerencsétlenek vagyunk.- nevetett.
-Viszont apa egyből ráfog jönni, hogy bevertek nekem.- mondta még mindig nevetve.
-Oh... Izé akkor leszedjem?- kérdeztem egy kicsit idegesen.
-Nem kell köszi! Legalább az öltönyömnek nem lett baja.- simította meg ruházatát. Mire felnevettem.
-Viszont én most megyek. Jobb lesz előbb túl esni a rendőri hegyi beszéden.- mosolygott aranyosan majd kilépett.
-Most már vigyázz magadra!- kacsintott, mire elmosolyodtam.
-Rendben szia!- integettem neki, majd bementem. Gyorsan eltettem az elsősegély ládát, aztán megnéztem a telefonom. EunBi üzenetet küldött:
-Azt hiszem járunk!:)-  vissza írtam neki, hogy holnap beszéljünk, aztán felmentem lezuhanyozni. A bokám sajgott a fájdalomtól, így mikor végeztem bekötöttem. Lentről kopogást hallottam. Gyorsan felöltöztem, majd lementem ajtót nyitni. Kinyitottam, de senki nem volt ott. Lehet, hogy rosszul hallottam. Rá egy két percre, anyuék hazajöttek.
-Jól vagy kicsim?-kérdezte anyu mikor bejöttek.
- Igen, már jobban vagyok.- erőltettem magamra egy hamis mosolyt. Apu rosszalló pillantásokat vetett felem amiket nem tudtam mire vélni. Valószínűleg megint, rosszra gondol, és félre érti a helyzetet.
-És ti hogy éreztétek magatokat?- kérdeztem, mintha érdekelne a dolog.
-Egész jól. Remélem, hogy tetszett a főnök feleségének az ajándékunk!- kacsintott apára anyu. Nem tudom miről volt szó, de nem is nagyon érdekelt. Felmentem a szobámba, nagyon meleg volt, így kinyitottam az ablakot. Az ablakon kinézve észrevettem egy férfit, az utcán állt. Az a férfi volt a partiról. Ez most komoly? Hogy kerül ide? Engem nézett, ahogy az ablakon bámultam kifelé. Azonnal becsuktam az ablakot, és behúztam a függönyt. Elővettem a telefonom és ráírtam Tae-re.
-Tae!!! Itt van!- írtam le gyorsan és röviden.
-Mi?? Ki van ott?- olvastam a szavakat.
-Nézz ki az ablakon!- ahogy leírtam egyből az ablakhoz léptem és elhúztam a függönyt. Taehyung már az ablakon bámult ki és engem nézett értetlenül. Mutogattam le az utcára, de már sehol nem láttam a férfit. Kinyitottam az ablakot, jeleztem Tae-nek, hogy ő is nyissa ki. A két ablak olyan 5 méter távolságra volt, így egy kicsit finoman, de át kiabáltam neki.
-Itt volt az a részeg férfi aki megütött.- kiabáltam idegesen.
-Biztos, csak képzelődtél! Hogy jött volna ide? Követett minket?- kérdezte komolytalanul.
-Nem tudom... Lehet.- mondtam egy kicsit megijedve. Erre ő csak legyintett egyet. Becsuktam az ablakot, és elhúztam a függönyt. Kicsit később újra kikukkantottam az ablakon, most sem volt ott. Lehet, hogy tényleg képzelődöm. Át pillantottam a szomszéd ablakba ahol még nem volt behúzva a függöny, és a lámpa fénynél tisztán láttam a háttal álló fiút aki pont akkor vette le felsőjét. Ezt nem hiszem már el! Mindig ablakban öltözködik? Szívesen néztem volna tovább, de nem illik leskelődni, így gyorsan ágyba bújtam. Egy csomó kérdés fogalmazódott meg bennem a mai napról. Tényleg képzelődtem volna?